Seite - 195 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

195 végén alakított országos lövészbizottság nyomban fölhívást intézett a lövé- szekhez s megkezdte a lövész-századok szervezését. Még erélyesebben folyt ez a tevékenység, mikor János főherczeg is ismételve megjelent a tartomány- ban s a fővölgyekben személyesen érintkezett a lakossággal és a népszerű Rossbach tábornok vette át a honvédelem fővezetéséf. Ápril második felében számos lövész-csapat alakúit a tartomány minden részében, első sorban a Vintschgauban és az Etsch vidékén, csakhamar a távolabb fekvő ország- részekben is ; e csapatok vitézül segítették Weiden altábornagyot az ellenség kiűzésében. Ápril végén és május elején már 50 századnál több állt a határon s több ütközetben, Lodronénál, Primolanónál, San Vitónál s másutt vitézi részt vett. Ezzel a tiroliak méltán kiérdemelték főparancsnokuknak azt a dicsérő köszönetét: „Ezzel az egész világ becsülését, dicsőségét, csodálatát s a nagy tábornagy tiszteletét kivívtátok". Tirol népe ez évben még más tekintetben is mintaképe volt az uralkodó iránti hűségnek és odaadásnak. Mert a császár, ki saját székhelyén nyug- talanítva volt, Tirol bérczei közt keresett menedéket s a leírhatatlan lelkesedés, melylyel Innsbruck lakossága amaz emlékezetes májusi estén Mühlauban üdvözölte, a legfényesebben bebizonyította a császár bizalmának jogosúlt- ságát. Májustól augusztus 8-ig, mikor a császár Bécsbe visszaútazott, Innsbruck tényleg a monarchia székvárosa volt és még soha sem látott élénkségnek örvendett. Az udvartartás egyre népesebb lett, idegen főméltó- ságok és követek, a császárhoz hű népek különböző küldöttségei, melyek versenyezve, elismeréssel és dicsérettel teljes beszédeket intéztek a derék tiroliakhoz, jelentek meg falai közt. Az innsbrucki nemzetőrség végezte a díszőrségi szolgálatot a császári kastélyban s a mindúntalan átvonúló lövész-csapatok a császár buzdító tetszésével találkoztak. Mozgalmas napok voltak ezek, minőket Tirol fővárosa az előtt soha sem látott! De csakhamar nyugodtabb lett a hangúlat. Csak a Frankfurtban és Bécsben történő események, az oda küldendő képviselők megválasztása s e képviselők beszédei, valamint az ismét megnyitott tartománygyűlés tanács- kozásai és egyes mélyre ható reformok adtak okot és alkalmat újabb izgatottságra. Különösen a két olasz-tiroli kerületnek Tirol földarabolására irányúló törekvései keltettek nagy mozgalmat. A kormány és a tartomány- gyűlés határozottan visszautasította ez elszakadási törekvéseket, melyek azonban a birodalmi gyűlésben támogatást nyertek ; Dél-Tirol lakosságának óriási kérvénye támogatta e kerületek képviselőinek igyekezetét; míg 25*