Seite - 198 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

198 főherczeg volt helytartója. Az 1859-ki háború új alkalmat adott a tiroliak- nak, hogy hazaszeretetöket s az uralkodó-házhoz való ragaszkodásukat fényesen bebizonyítsák. Alig szólította fegyverre a császár hű tiroliait s kezdte meg Károly Lajos főherczeg az ország beútazását a honvédelem szer- vezése czéljából, mindenütt a régi készség nyilvánúlt a haza megvédésére s a határra való kivonúlásra, és júniusban számos lövész-csapat sietett a fenyegetett pontokra. De még nagyobb érdemet szereztek az uralkodó és az állam körűi a tiroliak az átvonúló katonaság ellátásával s az országba szállított sebesültek ápolásával, a miben a városokban asszonyok és leányok a társadalom minden rétegéből részt vettek. A felség ezért olyan elismerő szavakkal jutalmazta őket, minőkben „a családjához való rendíthetetlen ragaszkodásukért s a hazaszeretet és alattvalói hűség lélekemelő példájáért" még sohasem részesültek. Mikor Ausztria belépett az alkotmányos államok sorába, Tirolban is megelevenedett a közélet. Az akkor kevéssé változott alakban összehívott rendi gyűlés csakhamar a viszonyoknak inkább megfelelő érdekképviseletnek engedett helyet, mely az októberi diploma és a februári pátens alapján alakúit s máig fönmaradt. Az új tartománygyűlés működése első folyamán még két más esemény, egy békés, meg egy háborús merült föl. 1863 szeptember 23-án ülték meg Tirolnak Ausztriával való egyesülése ötszázados évfordúlóját. Az ünnepély annál lelkesültebb volt, mert a császár nemcsak Károly Lajos főherczeget küldte el képviselőjéül, hanem az ünnepély napján egész váratlanúl maga is Innsbruckba érkezett. Ez soha még oly fényes napot nem látott. Elragadó volt a kép, mely a szeretett uralkodó fogadtatása alkalmából a néző szeme elé tárúlt; leírhatatlan volt a lelkesedés, mely mellett a hosszú díszmenet a város főútczáin áthaladt, s nem kevésbbé pompás volt maga a menet, mert az ország minden régi viselete képviselve volt benne. Az 1866. év pedig Tirol katonai történetébe a dicsőségnek egy új levelét fűzte. A császár fölhívása erős viszhangot keltett Tirol hegyei közt. Nemcsak a lövészek fogtak fegyvert, hanem sok más önkénytes század is alakúit, sőt végűi Dél-Tirol népfölkelése is zászló alá hivatott. E csapatoktól támogatva a báró Kuhn altábornagy vezetése alatt álló 10.000 főnyi rendes had június és július hónapokban a néha tízszer oly nagy ellenséges sereget, mely Garibaldi alatt 35.000 emberből állt, a nyugati és déli határon minden alkalommal visszaverte s a betörő ellenséges csapatokat mindig súlyos vesz-