Seite - 200 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

200 Odoakeré, azután Teodorik keleti gót királyé. Ez az alaviannok vad népét, mely a népvándorlás korában ismételve pusztította az országot, mikor Chlodvig frank király megverte, 496 és 506 közt befogadta a Boden-tó melletti csaknem lakatlanná lett alsó vidékekre. Ezzel itt német törzs telepedett meg s kezdetét vette éjszaki Rhátiának lassú németesítése. Ezt elősegítette a Merovingok frank uralma, mely 537-ben a keleti gótot követte. Ez idő óta a déllel való állami kapcsolat csaknem örökre fölbomlott. Az egyházi azonban megmaradt a IX. század közepéig, mikor Chur, mely addig a milanói érseki megyéhez tartozott, a mainziba kebeleztetett. Lassan- kint hatolt az alamann-frank gyarmatosítás éjszak felől előre s csak kevés román lakosság maradt az alvidéken, hol később egyedül Cawicca (Gwiggen), Brigantium (Bregenz) és Fossona (Graben vagy Fussach) helységek nevei tartották fönn emlékezetét. Máskülönben az egész területet teljesen németek szállták meg s magasan fekvő pontokon, minők Hohinwilari (Hohenweiler), a Lutaraha (Lauterach), a Swarzahe (Schwarzach) és a Rajna mindkét partján (Hohstadium, Höchst), stb. ütöttek tanyát. Egy Hcribrant adta Hörbranznak, egy Liubilo Leiblachnak, egy Amato Emsnek vagy Hohcnemsnek a nevét. Egy TorroTorrinpuirronban (Dornbirn) választotta lakását, honnan, valamint általában a Rajna völgyéből egy Alberich a Bregenzi erdő felé irtotta a rengeteget (Alberschwende) s egy Andolt, Lindiko, Hitto, Bero, Bezo és mások hasonló tevékenységének köszönték az idő folyamán Andelsbuch, Lingenau, Hittisau, Bersbach, Bezau s más helységek keletkezésöket. De a román felföld s az Ill-vidék lakosságába szintén korán német elem keveredett. Egy Rauto után nevezte magát Rautines-Rhötis, egy Sullo után Sulles-Sulz ; egy Giso családja vergődött uralomra Gisingenben, egy Nanzóé Nenzingben, egy Thurinké Thüringenben, stb. De az alamannok még pogányok voltak. Bregenzben, a már említett Aurelia-templomocskában függesztették ki három főbálványuk ércz-képeit. Megtérítésökre Theodebert frank király engedelmével Gallián és Helvetián át megjelent Kolumbán ir apát Gallus, Chagnoald, Eustasius, Attala s más szerzetestársai kíséretében, kik 611-től 613-ig Bregenzben és környékén működtek. Királyi pártfogójuk bukása s a lakosság ellenállása miatt azonban csakhamar szét kellett oszolniok. E vidékek grófja akkor az Überlingenben székelő Kunzo volt, talán előde a későbbi bregenzi grófoknak. Egyházi