Seite - 204 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

204 tetett, mely a Röthisben nyert új birtokadomány fejében kötelezte magát, hogy a Victorsbergcn mindig tizenkét zarándokot fog eltartani. De ez a menedékház utóbb megszűnt. A beteg császárt lustenaui magányából 887 őszén a birodalmában kitört lázadás híre Triburba, a Közép-Rajnához űzte, hol az uralmat erélyes unoka- öcscsének, Arnnlfnak, Karinthia herczegénck kellett átadnia, maga pedig néhány királyi palotával s jószággal, köztük valószínűleg Lustenauval elégedett meg, hová természetes fiával, Bernáttal visszavonult, de kevéssel ez események után, már 888 elején meghalt. Ekkor mindenütt fölléptek a birodalom nagyjai, s így Arnulfnak külső és belső ellenségekkel kellett vesződnie. Rhátiában Ruadolf, valószínűleg Hunfried unokája, vetette föl magát herczeggé (dux Raetianorum); ez állásban elismertetvén, az új király körűi érdemet szerzett. De a fönt említett, úgy látszik, Lustenauból való Bernát 890 körűi föllázadt Arnulf ellen s III. Ulrik gróf, valamint a st. galletti apát is támogatták. Azonban Salamon constanzi püspök és Hatto reichenaui apát visszaszorították a zendűlőket. Bernát csak ügygyel-bajjal menekült Rhatián át, de az ottani herczeg, Ruadolf, csakhamar 892-ben megölte; ellenben Ulrik gróf, noha eleinte keményen büntették, később nemcsak kegyelmet kapott, hanem Arnulf király neki adományozta a Rajna mindkét partján elterülő Lustenau birodalmi jószágot is. De nyomban összeveszett új szomszédjával, Salamon constanzi püspök- kel, kinek Arnulf hálából a st. galleni apátságot adományozta. Ott, hol a Rajna a Boden-tóba szakad, intézték el a Rhätia, a Rheingau és a Thurgau tekintélyes férfiai a viszályt. 897 táján III. Ulrikot fia, IV. Ulrik, Rhátiában pedig Ruadolfot unokaöcscse, I. Burkárd követte. Mindketten nagy hatással voltak az utolsó Karolingra, Gyermek Lajosra, Arnulf fiára, ki közben- járásukra Feldkirch jószágát a templommal s minden hozzá valóval együtt 909-ben St. Gallen monostornak adta. A zűrzavart, mely Lajosnak 911 . évben történt halálával a biroda- lomban beállott, Burkárd rhätiai gróf Alamannia megszerzésére akarta használni. De e kísérlete közben a tartományi főrendeknek egy gyűlésén meggyilkolták ; fiai száműzetésbe voltak kénytelenek vándorolni s elvesz- tették jószágaikat, melyeket Konrád, az új német király, a Burkardingok ellenségei közt osztott szét. A javakból különösen az Udalrichingoknak juthatott tetemes rész Rhátiában, mert ez után még nagyobb mértékben törekedtek a grófi