Seite - 207 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

207 kivitelét elodázták az újra kitört pártküzdelmek és a Welf herczeggel az 1089-ben kihalt Buchhorn-család öröksége miatt támadt ellenségeskedés. Ez időben hunyt el „az andelsbuchi erdőben" Diedo jámbor remete, ki ott czellát és kápolnát épített. E helyen emelte Ulrik gróf a maga kolostorát s petershauseni benczéseket kért bele, kiknek főnöke Meinrad, az előbbi apát volt. De a vidék zordonsága és hozzá férhetetlensége miatt az „erdő"-nek — a mint itt először nevezik így a Bregenzi erdőt — ezen helyéről néhány év múlva eltávoztak s az alapítvány Bregenz tőszomszédságába, a tó mellé helyeztetett át. Eleinte csak bregenzi klastromnak, később „Kloster Bregenz in der Aue"-nak, 1540 óta Mehreraunak (Augia maior) nevezték. Az alapító VIII. Ulrik gróf 1097-ben elhunyt; a magaslatról lehulló szikla súlyosan megsebezte és sebeibe belehalt. Ez év október 27-én az új kolostorban temettetett el. Két fia, Rudolf és IX. Ulrik maradt, kik az atyai jószágokon meg- osztoztak. De, mivel Ulrik nem sokára meghalt, az egész örökség a Rudolfé lett (1097—1157). Ez Wulfhildát, VI. Welf herczeg és Büszke Henrik bajor herczeg nővérét, vette nőül. Saját nővére, Adelhaid, pedig Pfullendorf vagy Ramsberg Rudolf gróffal kelt egybe, ki az Udalrichingek egyik oldalágából származott. Rudolf bregenzi gróf befejezte atyjának alapítványát, mely II. Incze pápától 1139-ben oltalomlevelet kapott; ez a tartományban máig meglevő okiratok közt a legrégibb. Zweifalten klastromnak is adományokat tett váránál „Muntifort"-nál, Rankweil közelében, s a churi püspökségnek védnöke lett. Máskülönben sokat viszálykodott rokonaival, a Kirchberg grófokkal és Ulrik constanzi püspökkel. Ö volt a régi bregenzi grófok utolsó férfisarja s egyetlen leányát, Erzsébetet, gazdag örökösét, kevéssel 1 157 április 27-én bekövetkezett halála előtt Tübingen Húgó pfalzgrófhoz adta nőül. A kihalt nemzetség czímere prémmel bevont s hermelinfarkacskákkal díszített paizsból állt. Ezt I. Ferdinánd főherczeg 1529-ben, mikor az egész grófságot megszerzé, Bregenz városának adományozta. Az új uralkodó családdal új czímeijelvény — zászló — jött divatba, melyet csakhamar nagy számú büszke ivadék, a „zászlós grófok" lobogtattak országszerte. Tübingen Húgó pfalzgróf 1157-től 1182-ig uralkodott; ő mellette nagy szerepet játszott még az utolsó bregenzi gróf nővérének férje, gróf Pfullendorf Rudolf (l 157—1180). Ez utóbbi bregenzi nejének örökségéhez megszerezte a churi herczegpüspökség fölötti védnökséget is, mi a Rőtszakállú