Seite - 209 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

209 A pfalzgróf fiai, Rudolf és Húgó, még l 188 előtt megosztoztak dús jószágaikon. Rudolf nagyobbára az atyai örökséget kapta atyja rangjával együtt; Húgóé anyjok öröksége lett, ki még 12l6-ban is élt. így Húgónak a vorarlbergi nagy kiterjedésű jószágok is s ő vele, ki hol Bregenzi, hol Montforti grófnak nevezte magát (Weiler és Fraxen közt, Rankwcil közelében fekvő Montfort vára után), kezdődik a Montfort-családnak és nagy számú ágainak kétszáz évnél (körülbelül 1188-tól egész 1400-ig) tovább tartó uralma, Vorarlberg történetének legmozgalmasabb időszaka. A Montfort-Feldkirch grófok, az Ems nemes urak czímerei és Werdenberg Húgó gróf pecsétje i320-ból. Húsz esztendeig (1188—1208) I. Montfort Húgó grófról alig hallunk valamit; de kétségkívül ez időben építette Feldkirch várát, a mai Schatten- burgot. Csak Fülöp király meggyilkolása évében, 1208-ban, említik róla, hogy szomszédjával, báró Sax Henrikkel és ennek testvérével, Ulrik st. galleni apáttal viszályba keveredett, hogy olasz kereskedőket fosztott ki s hogy a Toggenburgi területen volt St. Johann zárdát szorongatta. Azután a meg- gyilkolt Fülöp ellenfele, Welf Ottó, kit ekkor általánosan elismertek királyul, szállott a Boden-tó vidékére s birtokba vette a Staufoknak majdnem minden jószágát, melyekben helyettesévé vagy tiszttartójává Ems Goswin lovagot rendelte. De a Welf-uralom csak rövid ideig tartott. Teljesen összeveszve eddigi pártfogójával, III. Incze pápával, ez és a németek az utolsó Stauf sarjhoz, V. 27