Seite - 214 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

214 meg nem szerzett területek is többé-kevésbbé parancsa alatt állottak. Vorarlbergnek azóta ugyanazon uralkodói voltak, mint Tirolnak, melynek sorsában is mindinkább osztozott. De azért még egy teljes századon át nagyon ingadozó maradt a Habsburgok uralma Vorarlbergben. Frigyes herczeg (1404—1439), IV. Lipót öcscse, ki eleinte csak Vorarlbergben, később Tirolban is ural- kodott, Kuno st.-galleni apátnak az appenzelli parasztjaival támadt viszá- lyaiba beavatkozott s mint az apát szövetségese részt vett az úgy nevezett appenzelli háborúban (1405—1408). De szerencsétlenül harczolt s híveivel, nagyobbára vorarlbergiekkel, St. Gallennél és a Stossnál vereséget szen- vedett; a győztes parasztok csakhamar elárasztották a Rajna mindkét partjának vidékét s erőszak vagy szerződés útján majdnem egész Vorarl- berget a maguk pártjára s „a tó fölötti szövetségbe" vonták, egész tömegét a gyűlölt lovagváraknak szétrombolták, melyek romjai ma is láthatók, sőt az Arlbergen át Imst közelébe nyomúltak. Csak akkor vonúltak vissza, mikor Vilmos montfort-bregenzi gróf, kit Frigyes herczeg nagy engedményekkel megnyert, hátban fenyegette őket. Bregenzet hasztalan ostromolták ; a Szent György lobogója alatti sváb lovag- szövetség hadserege 1408-ban végre megverte s a Rajnán túlra űzte vissza őket. Ruprecht német király Constanzban csakhamar helyreállította a békét, mire Vorarlberg ismét visszatért Frigyes herczeg uralma alá. Ez azonban másodszor is elvesztette, midőn XXIII. János pápát, ki 1414 október 24. és 26-ika közt Tirolból az Arlbergen át Constanzba a zsinatra ment, mene- külésre és a zsinat elleni föllépésre segítette. Ennek következtében egyházi és birodalmi átokkal sújtatott, országai ellenségeinek prédájává lettek s a legtöbb vorarlbergi birtokát a rájok már különben is régóta leső gróf Poggenburg Frigyes kerítette hatalmába. Frigyes herczeg kétségbeesve sorsán, csakhamar meghódolt kegye- lemre Zsigmond német királynak és a zsinatnak, mire csaknem egy évig fogva tartották Constanzban, míg 1416 márczius 30-dikán Bludenzbe nem szökött, hol a hű polgárság fogadta s az Arlbergen át Tirolba kisérte. Ez ország birtokában ismét hatalomra tevén szert, végre Zsigmond császár is békét kötött vele. A vorarlbergi területek mindazonáltal tovább is Toggenburg gróf kezén maradtak, ki haláláig, 1436-ig Feldkirch várában lakott. A gyermektelenül elhúnytnak özvegyétől Frigyes visszaváltotta az elvesztett területeket s újra ura lett a tartománynak.