Seite - 216 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

216 hogy rövid idő alatt zálogul vagy más czímen megkaparították a Vorarlberg- ben levő csaknem valamennyi osztrák birtokot, míg elbizakodottságuk előbb a Gradnerek bukására nem vezetett, melyet Waldburg Eberhardé követett. Ez 1455-ben Werdenberg-Sargans gróftól megvette a Walgaubeli vagy Sonnenberg grófságot s III. Frigyes 1463-ban neki és utódainak Sonnenbergi birodalmi grófi czímet adományozott. De fiának, Andrásnak örökös viszálykodásai, erőszakoskodásai s más- nemű kihágásai és az asztalnokoknak szövetkezése a svájcziakkal, Zsigmond legnagyobb ellenségeivel, kiknek a Rajna völgye balpartját átengedni kény- szerűit, végre a Sonnenbergek saját alattvalóinak uraik űzelmeivel való elégedetlensége arra kényszerítették Zsigmondot, hogy fegyveres erővel forduljon ellenök. Zsigmond katonái 1473 márczius 8-án egy részt az Arlberg felől a Klosterthalba, más részt Feldkirchből a Walgauba nyomul- tak, Sonnenberg várát megostromolták és lerombolták, a lakosságot pedig mindenütt meghódolásra kényszerítették. András megszökött s a svájcziaknál keresett segítséget. Zsigmond, kire nézve épen ekkor egy nagy háború igen aggodalmas lett volna, a svájcziakkal olyan egyezségre lépett, hogy Eberhard grófnak Sonnenbergért 34.OOOforintot fizet, ellenben a svájcziak megígérték, hogy Zsigmondot Merész Károly, a hatalmas burgundi herczeg ellen segítik, ki csakugyan elesett a szövetséggel folytatott harczokban. Zsigmond herczeg alatt, mint a szomszéd tartományokban, Vorarlbergben is egész élénken folyt a vas-, ón- és ezüstbányászat. Csupán az Arlbergen 2—300 bányát műveltek. Midőn Zsigmond 1490-ben nagybátyjának, Miksa királynak (1490— 1515) engedte át az uralmat, Vorarlbergben ismét komolyan megingott az osztrák ház állása. Miksa kemény összeütközésbe jutott a svájczi szövet- séggel annak a birodalom iránti engedetlensége és számtalan határvillongás miatt; 1499-ben kitört az úgy nevezett sváb háború, mely főleg vorarlbergi területen vívatott. De az osztrák részen küzdő nemesség rosz hadvezetése és gyávasága folytán, a gyalogság vitézsége daczára, a svájcziak minden csatában (Triesennél, Hardnál és Frastanz előtt) győztek és majdnem az egész országot megsarczolták s meghódoltatták; csak a liechtensteini terü- leten fekvő Guttenberg vára s a fontos Feldkirch és Bregenz nem jutott kezökbe. E helyek támaszúl szolgáltak az ellenállásra a föld népének, míg a baseli béke vissza nem állította a régi állapotot. A honvédelmi szervezet hiányait fölismerve, Miksa császár 1511-ben, valószínűleg a rendek gyűlése útján kiadta az első honvédelmi rendtartást