Seite - 219 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

219 állt helyre e vidéken a teljes nyugalom. De e közben 1632-ben a tartomány alvidékét a svédek fenyegették s a háború befejeztéig nagy mozgalomban tartották a lakosságot. Bregenzet s az ottani határokat nagyon megerő- sítették s elsánczolták. A várost olyan biztosnak tartották, hogy egyházi és világi urak, a kempteni apát, a Hohenems grófok mind benne helyezték el drágaságaikat. Bregenz csakugyan sokáig ellenállt. De végre a védelem ellanyhúlt s hanyagúl folyt, a segítség dolgában pedig a felföld s az alvidék össze- vesztek, mire a mindezekről tájékozott Wrangel svéd tábornok megrohanással próbálta hatalmába keríteni. Szertelenül fergeteges időben több felől egyszerre támadta meg 1647 január 3-án a határőröket, visszavetette őket s 4-én velők egyszerre nyomúlt be Bregenzbe. Ez alkalommal négy milliónál több értéket ejtettek ott a svédek zsákmányúl ; onnan azután egyes osztályokban Feldkirchig és Guttenbergig nyomúltak és mindenütt sarczolták a lakosságot, mely minden védekezése mellett is csak márcziusban történt elvonúlásukkal szabadúlt meg tőlök. A háború minden szenvedése, továbbá éhség és több izben a pestis sújtotta az országot, mely ez idők hatásait, noha még a spanyol örökösödési háborúban sem érintette területét az ellenség, a következő száz év folyamán sem igen bírta kiheverni, mert a török és franczia háborúk új terheket róttak rá. Az osztrák örökösödési háborúban pedig a francziák vízen és szárazon nyomúltak Bregenz ellen, de a lakosság egyetértő működése követ- keztében Mehreraunál, a bregenzi szorosnál és a Sulzbergen visszaverettek, s így a vorarlbergiek is tevékenyen hozzá járúltak ahhoz, hogy Mária Terézia megtarthassa országait. Mária Terézia és József császár (1740—90) az állam erejét össze- foglalni s az ezzel ellenkező régi intézményeket, melyek nagyobb részt már el is avúltak, eltörölni igyekeztek. Ez egyesítő törekvéseket Vorarlbergben elősegítette az, hogy 1765-ben beléje kebelezték Hohenems birodalmi gróf- ságot, melynek uralkodó családja fiágon 1759-ben kihalt; e mellett néhány más birtokot és kerületet is egyesítettek vele. Ekkor a „vorarlbergi birtokok" egy egészszé, az „Arlberg előtti" főhivatallá vagy kerületté egyesíttettek, melynek élén Bregenzben a kerületi főnök állt, ki többé nem a tiroli, hanem a Freiburgban székelő külső-osztrák kormánynak rendeltetett alá. József császár, ki a külső-osztrák birtokok becserélése útján hajlandó volt az államterületet kikerekíteni, de Vorarlberg- 28*