Seite - 240 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

240 mintha e szembetűnő művészi tehetségekben az egykori román lakosságnak mai napig megmaradt hatását kellene felismernünk. Világos eszével tűnik ki a pusterthali és a vinstgaui is, kiknél e tehetség okos előrelátás- és számítással jár együtt. E két utóbbi tekintetéből az épen említett két vidék lakói éjszaki szomszédaiknál nem állanak valami jó hírben, legalább a róluk elterjedt közmondás, mely szerint „a pusterthali tehenet lopott, a vinstgaui meg elhazudta tőle", mindenesetre arra vall, hogy egyikük sem esett a feje lágyára, hanem hogy inkább a mások rászedésének mesterségében is jártasak itt is, ott is. A világos észszel a legtöbb tirolinál együtt jár a lelkület bizonyos nyájas melegsége. De határozottabban e jellemvonás csak az Alsó-Inn-völgy lakóinál domborodik ki, a miért is ezek mondhatók Tirol egész népessége legszeretetreméltóbb és legönzetlenebb részének. E sajátsággal együtt jár náluk a kitörő életkedv és nagyon is szembeötlő érzékiség. Épen azért Tirolban az Inn-völgy alvidéke a népdal igazi hazája. E majd erősebben, majd kevésbbé kifejlett kedélyi alaphangúlatból érthető a tiroliaknak mély vallásos érzületük is. Ennek tanújele a hónukban járó idegent lépten-nyomon köszöntő sok és szép templom és számos kápolna. Kiváltképen a Felső- Inn-völgy népének szívében vert a vallásosság mély gyökeret, és sehol sem találkozunk az Istenben való szilárd bizodalomnak oly megható példáival, mint itt. A napi foglalatosságok elseje mindig a szent mise hallgatása, záradéka pedig az esti rózsafüzér-imádkozás. Szegény, de — vagy épen azért — jámbor nép. Ez istenfélelemmel karöltve jár, illetőleg belőle származik az a nagy tisztelet, melyben a papság a népnél áll, s viszont az a nagy hatás, melyet a pap a népre gyakorol. Az erkölcsiség azonban általában véve nem sokkal különb, mint a többi alpesi tartományokban, de bizonyára nem is roszabb. Mindenesetre tévednénk, ha Tirolban keresnők a szűzies tisztaság mintaországát. E részben is különbséget kell azonban tennünk az egyes vidékek között. Míg ugyanis az alamann vidékeken, mint a Felső-Inn-völgyben, vagy a Vinstgauban szigorú fegyelemmel őrzik az erkölcsi tisztaságot s a megesett leányt az egész község megvetése sújtja, addig az életet vidáman élvező Alsó-Inn-völgyben, valamint a Pusterthalban már korántsem veszik az erkölcsiség parancsait oly komolyan, s a házasság előtt született gyermek („lediges" Kind) épen nem válik a hajadonnak valami nagy szégyenére, kivált ha utóbb a gyermek atyja mégis elveszi a megesettet. Az is igaz, hogy a törvénytelen szülöttek nagy számát egy