Seite - 242 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

242 Ha a tiroli azt hiszi, hogy igaza van, akkor fölötte bajos ót az ellenkezőről meggyőzni, s az ilyen vélt joghoz és igazsághoz való csökönyös ragasz- kodása a hosszú pörlekedés útján nem ritkán egész jószágát elnyelte a tiroli gazdának. A munkakedvnek és szerző hajlamnak a tiroliakban nincs meg a kívánatos mértéke, s az a mondás, hogy „a paraszt, ha nem kénytelen, kezét-lábát nem mozdítja", bizony nem egészen igazságtalan a szónak oly értelmében legalább, hogy épenséggel csak annyit dolgozik, a mennyire a megélhetéshez és az adója lefizetéséhez szüksége van, a többit pedig a jó Istenre bízza. Különösen a dörchiek- vagy lanigiekre illik ez, a kik valósággal Tirol vándor-czigányainak mondhatók és a Felső-Inn-völgy, meg a Felső- Vinstgau egyik néprajzi sajátságaként hírhedtek; feleségestűi, siralmasan elhanyagolt gyerekestűi, mindenestűi egy taligával, üstfoltozók, kosárfonók, gyümölcs- és edényárúsok czímén, valósággal pedig csavargó koldúsokként bebarangolja e népség az egész tartományt s annak szomszédságát is, gyakran még Horvátország belsejébe, sőt Törökországba is elkóborolnak, míg végűi haza kerülvén, rendesen községük költségén élősködnek. De még a szorgalmasabb és serényebb parasztember sem igen iparkodik szántóföldjei és rétjei termő erejét növelni. Ennek részben az a gyanakvó bizalmatlanság az oka, melylyel a tiroli, kivált a mezőgazdaság terén fogad minden újítást, legyen bár az a legüdvösebb és legtöbb haszonnal járó is. Egyébiránt a tiroliak takarékosak, sőt fukarak, s ugyancsak jól megforgat- nak előbb minden krajezárt, mielőtt kiadják. Természetesen megint e részben is különbség van az egyes vidékek lakói között. Épen így az ételben és italban való mértékletesség tekintetében is. A déltiroli, kivált pedig az őrgrófságbeli sokat eszik és iszik, nemkülönben az Alsó-Inn-völgy és a Pusterthal lakója is ugyancsak helyt áll magáért az asztalnál ; míg a szegényebb, mértékletesebb és józanabb felső-innvölgyi már silányabb táplálékkal is beéri. Sajnálatos dolog a majdnem az egész tartományban elterjedt, de főleg az Inn-völgyben honos mértéktelen pálinkaivás, mely átok a negyvenes évek végével szállotta meg Tirolt, s ma már úgy a papság, mint a hatóságok minden erejökkel is hiában küzdenek ellene, ki nem. irthatják, sőt folytonosan emelkedőben van. Habár az eddig elsorolt jó és rosz tulajdonok más-más völgyben és más-más féle lakosságnál különböző mértékben mutatkoznak, mindazonáltal van két olyan derékség, mely minden tirolival egyformán közös, s ez a