Seite - 243 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

243 szülőföldje és hazája iránti szeretet. Honához, melynél a tiroli önmagát sem szereti jobban, ép oly szívósan és híven ragaszkodik, mint a meredek hegyoldalra tapasztott kunyhójához, melyet akárhányszor ismét meg ismét csak ugyanarra a helyre épít, habár a hógörgeteg, vagy a jégár néha már háromszor is elsodorta onnan. Ha a munka és kereset után járás a honnak nem egy gyermekét elég gyakran kivándorolni készti is, ha elébb nem, aggkorában mégis mind újra visszatér szülőföldére. E hű ragaszkodással ikertestvér a tirolinak az osztrák birodalomhoz és császárához való rendületlen hűsége, melyet úgy jó, mint válságos időkben nem egyszer volt már alkalma fényesen igazolni. S habár a korcsmaasztalnál elégszer hangos és nem épen kíméletes szóval szidja is az idők mostohaságát és a nyomasztó adóterhet, úgy, hogy a dolgokkal és a néppel nem ismerős idegen bátran akár forradalomra hajlónak és lázadásra késznek is tarthatná a jó népet : azért, ha a császár bármikor hallatja hívó szavát, a tiroli egy pillanatig sem haboz kedves puskájáért sietni s mindig kész e hívó szóra utolsó csöpp vérét is kiontani. Ugyanazért, ha e tartomány lakóiról egybefoglaló és igazságos ítéletet akarunk mondani, el kell ismernünk, hogy a tiroli nép alapjában véve becsületes, szilárd jellemű, eszes, jólelkű, mély és őszinte érzésű, sőt kedves és szeretetreméltó is annak szemében, a ki nála a sokszor durva, kérges héjba rejtett derék magot ki tudja hámozni. Település, falvak és házak. Mint az Alpesekben általában, úgy Tirolban is legelsőben leginkább a hegyoldalakon és magaslatokon telepedett meg a lakosság. Erre kényszeríté a népet nemcsak a középhegységnek a föld- mívelést és egyéb gazdálkodást elősegítő talaja, mely kedvezőbb volt a berkes és morotvás völgyfenekeknél, hanem az is, hogy a tél a magasabb helyeken általános tapasztalat szerint enyhébb és melegebb, a nyár ellenben hűvösebb, mint alantabb. Zuhogó hegyi patakok és csörgedező kisebb vízerek a megtelepedőnek majdnem mindenütt eléggé a keze ügyében voltak úgy a lábas jószág itatására, mint a földek és rétek öntözésére. Egyúttal a havas és az erdő is egészen közel esett az ily helyeken. Épen ezért azt látjuk, hogy úgy Éjszak-, mint Dél-Tirolban a régibb országútak mind a magaslatok lejtőin húzódnak. Ha pedig a völgyfenéken egyáltalában történtek kivételesen megtelepedések, ezek rendesen a mellékvölgyek és völgy- torkolatok kijáratánál legyező alakban szétterült és már megszilárdúlt, termékeny talajú törmelékhalmokon, vagy a fő völgy alacsonyabb párkányain, a völgyet öntöző folyó régibb medre szélén állanak oly helyeken, melyeket 31*