Seite - 245 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

245 De a lakosság származásából eredő népi sajátságoknak is döntő hatásuk van e részben. Az alamann eredetű felső-inn völgyi és a román elemekkel keveredett déltiroli meg vinstgaui szorosan egymás tövébe építi kőházait; míg a bajuvár törzsből való alsó-innvölgyiek a szomszédos majortól lehetőleg távolra építik tágas udvarházaikat. Általában összefüggő és szétszórt építkezésű falvakat szokás meg- különböztetni. Amazok ritkábbak és rendesen csak a fő völgy síkján találhatók. Takaros házaik sűrűbb sorai közül szépen kimagasló templomuk- Egy házcsoport Gries mellett, Bozen szomszédságában. kai élénkítik a tájat. A szétszórt építkezésűek meg a hegységet teszik festőibbé. Ezekben gyakran csak egy kisebb házcsoport, benne a paplak, iskola és korcsma szorong a templom körüli szűk térségen, míg a többi major többé-kevésbbé szétszórtan lepi el a lejtőséget. A szűkebb völgyek és katlanokban ugyanis ott szorított a megtelepedő házának egy-egy talpalattnyi földdarabot, a hol a talaj lépcsőzetesebb volta ezt annyira-mennyire meg- engedte; ezért tapadnak itt a házikók a lejtők egyes pontjain szanaszét fecskefészkek módjára. Ilyenek például Kals, St. Vigil az Enneberg vidékén, St. Gertraud az Ulten- és Mühlen a Mühl-völgyben, továbbá Lavis, Sellrain, Alpach, Neustift, melyek mind szétszórt falvak.