Seite - 250 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

250 egymásra rakják és rájok szögezett pántléczekkel, meg ezekre helyezett kövekkel szorítják le, hogy a szél el ne hordja. Minden ötödik vagy legalább tizedik évben, már a milyen fából vannak, meg szokta a gondosabb gazda e zsindelyeket fordítani, mivel így néhány évvel tovább tartanak. Az ilyen háztetőnek „ Rottdaeh" (szakaszos tető) a neve. Oly tájékokon azonban, a hol nagyobb szelek járnak, az ilyen födélzet már nem lenne elég erős, a miért is ott már leszögezik a zsindelyeket s ezen fölül még erős pántokkal is leszorítják. Szalmafödeleket majdnem kizárólag csakis az Eisack- és Etsch-völgy középhegységeiben látni. Az Alsó-Inn-völgy különben is igen festői parasztházainak tetején egy-egy kis tornyocska van s benne az úgy nevezett ebédre hívó harang, mely a szanaszét fekvő mezőkön és földeken foglalatoskodó háznépet és cselédséget evés idején haza szólítgatja. Mint már említettük, a tiroli parasztházaknak e most leírt főalakjában a völgy- és talajalakúlat szerint nem egy eltérés mutatkozik az egyes részletekben vidékenkint. így a Felső-Inn-völgyben a kőből épített lakóház gyakran az egész épületnek a teljes előrészét foglalja el, melyhez hátúi, de vele ugyanazon tető alatt, az istálló és pajta csatlakozik. A Pusterthalban e két helyiség olykor a lakóháztól egészen elkülönítve is áll. A Vinstgauban a házak előrésze szintén kőből épült, mely mögött a vele összefüggő pajta következik. Az istállót azonban udvar választja el a háztól. Különben akkor is könnyen csalódnánk, ha a kőépítmény kisebb vagy nagyobb voltából mindig a ház gazdájának módosságára vélnénk következtethetni. Mertpéldáúl a sziklás Felső-Inn-völgyben, a hol a kő nem kerül egyébbe a fuvarnál, vagy Dél-Tirol fában szűkölködő vidékein a legszegényebb is kőből építi házikóját; holott az Alsó-Inn-völgy hegyi lejtőin, mint példáúl Alpbachban, a vagyono- sabb gazda is a közeli erdőből szerzi inkább háza építéséhez a fát, mintsem hogy nagy fáradsággal és költséggel követ venne. A faépületek falai kifaragott s végükkel egymásba rótt gerendákból vannak alkotva, melyeknek hézagait hegyi mohával tömik be. Belül deszkaburkolattal vonják be a gerendafalakat; a külső oldal szintén vagy deszkaburkolattal, vagy meszes vakolattal van bevonva. A legtöbb tiroli háznak, kivéve a legújabbakat, de legfőképen az imént említett faházaknak rendkívül aprók az ablakai, melyek még ezen felül biztonság okáért vasrácscsal is el vannak zárva. A lakások szellőztetése ilyenképen teljes lehetetlenség, s ép ily lehetetlen a tűzvész idején való menekvés is e házakból, mint még a legújabb időben is számos szomorú példa tanúsítja.