Seite - 251 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

251 Lássuk már most egy közép-tiroli parasztháznak a belsejét. Az ajtón át legelőbb is a néhol bolthajtásos pitvarba lépünk, melynek itt „Saal" (csarnok) a neve. Ez rendesen egészen keresztül ér a házon s hátúi a fáskertbe („Bangert", ebből: Baumgarten) nyílik. E pitvarban a fehérre meszelt falakon különféle, a földmíves munkához tartozó czele-czula és szerszám lóg, ilyenek : a kasza, sarló, az ökrök és tehenek nyakára való jármok, hálók és horgok, karók s más effélék. Mindjárt pár lépéssel a bejárattól belebb jobbra is, balra is egy-egy ajtó nyílik. Az egyik, a kisebb, Alsó-Innvölgyi ház: úgy nevezett svájczi ház. az istállóba, a másik a szobába vezet, az egész háznak a fő helyére, hol a háznép étkezésre, a házi ájtatosságra és téli időben közös munkára, meg fonóba szokott összegyűlni. A szoba falai majdnem mindenütt faragott fával vannak borítva, a tető padozata pedig még czifrázattal, koszorúk, négyszögek és pántok, meg keretek alakjában díszítve. Az ablakok közötti szögletben áll a nagy négy- szögletes asztal, mely vagy festetlen jávorfából van, vagy pedig ezüstfehér alapon piros és kék virágokkal van befestve. Fölötte a szegletben függ a feszület, meg néhány szentkép. Az Üdvözítőnek szétfeszített két kezéről jobbra-balra a tavalyi termés két legnagyobb kukoriczacsöve lóg le, egy 32*