Seite - 253 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

253 az időt; a másikban pedig többnyire a tejes-szekrény foglal helyet, elején a legyek ellen lefüggönyözve, belül pedig keresztben fekvő deszkákkal több részre osztva, melyeken a tejes tálak és tejfölös edények, meg a tejszűrő állanak. A szoba bútorzatához járúl még egy vagy két czéllövő puska s rendesen egy jobbféle vadászfegyver is, melyek a falon függnek. Úgy szólván minden paraszt szobában ott függ a mennyezetről szűk drótkalitkájában egy árva póling (görbecsőrű madár), melyről a néphit azt tartja, hogy mindenféle betegséget „magához húz". De egyébfajta madarakat is szívesen tartanak, kiváltképen a Felső-Inn-völgy lakói. Télen szabadon is engedik őket a szobában szállongni, mert nem kell attól tartani, hogy kirepülnek, minthogy, a mint már mondtuk, az egész télen át nem nyitnak ablakot. Könnyű elgondolni, mekkora gőz s milyen fülledt levegő lehet az ilyen szobákban, a hol a forró kályha körűi majdnem állandóan száradnak a nedves ruhák és az ázott abaposztókabátok, melyek fölszálló páráihoz hozzákeveredik az ételszag és a rosz dohány bűze. Képzelhető, hogy mindez milyen levegővé elegyül. Ehhez járúl még, hogy a nagy betegeket rendesen ebbe a szobába fektetik, minthogy egyedül ez fűthető az egész házban. A legroszabb pedig az, hogy mindez a gőz és szag a kályha fölötti padozatnyíláson át az emeleten lévő hálószobába húzódik föl. Ily körülmények mellett aztán érthető, hogy a ragadós betegségek, mint a himlő, hagymáz, stb. faluhelyen, de kivált a hegyvidéki tanyákon oly borzasztó pusztítást okoznak. A konyha rendesen mindjárt a lakószoba mögött van. így van ez legalább az oly parasztházakban, a hol az épület egyik oldalán vannak a lakhelyiségek, a másikán meg az istálló és a csűr a szérűvel. A hol ellenben emezek a ház hátsó felét foglalják el, tehát a ház egész szélességében lak- helyiségek vannak az elején, ott a konyha vagy a szobával szemben van, vagy pedig, mint a Vinstgauban, mögötte, tőle csak egy deszkafallal elválasztva. A konyha mindenütt igen tágas és elég gazdagon meg van rakva csillogó sárga- és vörösréz-edénynyel, mert a mentől dúsabb konyha- fölszerelés a gazdasszony büszkesége. A tisztára síkált tálas polezon („Rahmen") sorban állnak egymás mellett a tálak és tányérok, mely utóbbiak azonban csak ünnepnap kerülnek használatba. Az alatta álló padon van a vizes dézsa s benne a bögre („Wassergatze"), mellette a nagy gom- bóezos fazék. A másik oldalon a falra kifeszített kötélen lógnak a sárgaréz és vas bögrék, meg kupák („Gatzeln"), alattuk a bevájt lábasfában állnak az öblös pépfőző és a zsírolvasztó lábasok, melyekről a zsírt sohasem szokás