Seite - 256 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

256 Az udvar mögött következik a már említett fáskert („Bangert"), melynek nyomban folytatásai a gazdasághoz tartozó rétek és szántóföldek. A legtöbb ház körűi kis konyhakert is van, melyben hasznos vetemények mellett illatos virágok is díszlenek. Népélet, egyházi és világi ünnepek, mulatságok. Egy-egy tanyában rendesen csak egy család lakik. A tartomány oly vidékein azonban, a hol a birtokfölosztás szokásos, mint a Felső-Inn-völgyben, vagy a Vinstgauban, az sem ritkaság, hogy két fitestvér lakik, mindkettő családostól az apjuktól örökölt közös házban. Ez esetben a lakószobát, meg a konyhát közösen használja a két család, a mi bizony az elszegényedés szomorú jele és kölcsönős torzsalkodások alkalomszerzője. Rendesen azonban osztatlanúl egy kézre jut a szülők hagyatéka, s ilyenkor az örökös a többi testvérnek, kiket „tágúlók"-nak (Weichende) szokás nevezni, vagy készpénzben adja ki a részüket, vagy pedig azok is ott maradnak az ő házánál, hol kiváltságosabb és jobb bánásmódban részesülő cselédek gyanánt élnek. A háznál a gazda, vagy — mint nevezni szokás — a „kereső" (Schaffer) az úr. Vele egyjogú társa neki a felesége. Nem mindig mélyebb érzelmi kapcsolat és lelki rokonság fűzi egybe a házasfeleket. Ennek oka az, hogy a házasságkötésnél rendesen az anyagi szempontok a döntők, de azért nem mondható, hogy olykor ne jönne létre egy-egy szerelmi házasság is. Mentül kevésbbé jön tekintetbe a választásnál a vagyonosság, annál sza- badabban nyilatkozhatik a szívbéli vonzalom ; de azért az sem egészen hallatlan, hogy egy-egy jómódú gazda fia valami feltűnően szép szegény leányt vesz el, s viszont némely gazdag leány vagy özvegy szegény fiúhoz megy feleségül, mert épen nagyon megtetszik neki. De mind a két esetben, különösen pedig az utóbbiban, nem mindig szerencsés az ily vonzalmi házasság sem, és a vagyoni helyzet aránytalansága a két házasfél közt nem ritkán heves családi összezördülések okává szokott lenni. Az egymásnak esküdt hűséget azért általában szentül tartják a házastársak ; s a kötelesség- tudás és a megszokás idővel még az egyenetlenkedő feleket is összetörődtetik lassankint. A gyermekek többnyire bizony úgy nőnek föl, mint a dudva; nem sok gondot viselnek rájok. Keveset parancsolnak és tiltanak nekik; ennek folytán nem akad valami nagyon sok alkalom részükről az engedetlenségre, a szülőkéről pedig büntetésre. Általában véve azért mégis azt mondhatni, hogy a szülők és gyermekek elég szépen viselkednek egymás iránt. Valami