Seite - 263 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

263 ismét visszatérnek a korcsmába a vendégekkel együtt, kik ott még egy búcsútánczot, ú. n. „kitakarodót" (Kehraus) járnak. Ha az új házasok a lakodalom helyétől messzebbre laknak, akkor kocsin távoznak nagy újjongás, zeneszó és csettentések között. Némely helyütt a lakodalom hivatalos vége után még jó sokáig eltart a dáridó. így példáúl az Alsó-Inn-völgyben a „Werktagbursch"-ok, vagyis „hétköznapi ruhás" legények, a kik nem voltak az ünnepélyre hivatalosak, este nyolcz órakor maguk rendeznek külön czéczót, s ezt úgy hívják, hogy „nachzaggeln". Hasonlóképen van ez Defereggen vidékén is. Míg a lakodalom, keresztelő s egyéb hasonló ünnepek inkább a családi kört illetik, a falusi nép életét ezeken kivűl még számos más oly egyházi és világi ünnep is tarkítja, melyekben már az egész lakosság, de természetesen itt is leginkább a fiatalja, egyenlő részt vehet. Lássuk előbb az egyházi ünnepeket. Mindenekelőtt a pálmaszentelést kell említeni, mely virágvasárnapján, a szomorgó nagy hét megnyitóján történik. Ennek már előre örül kivált a fiúgyermek, mert a mi a leányoknak az úrnapi koszorúviselés, olybá veszik a fiúk a pálmavivést. Ez a „pálma" egy hosszú, lenge pálcza, mely tarkára van festve s a felső vége felé puszpánggalyakkal fölbokrétázva. Lefelé hajló végén fűzfa-, boróka- és téli tölgy-gályákból kötött bokréta csüng le.