Seite - 264 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

264 De ennek zöldjéből csak vajmi keveset látni, úgy be van borítva aranyfüsttel, s magát a pálczát is a végétől le egész a közepéig selyemszalagok fonják körűi. A mindenféle rajta lengő ékesség közt apró, külön e czélra sütött pereczek is lógnak. Az első nadrágját koptató kis tacskótól kezdve, ki a keresztapja kezét fogva tipeg a templomba, föl egész a már majdnem legénysorba nőtt suhanczig, mindenik büszkén viszi a maga pálmáját. S van aztán tolongás, súgás-búgás, vita és versengés a fiúk közt azon, hogy kinek van a leg- szebb pálmája, s így ki valamennyi közül a „Palmrobler" (pálmakirály). A templomi szertartás az Úrnak Jeruzsálembe való bevonúlását ábrázoló körmenettel kezdődik. Lábakelt erdőhöz hasonlóan hullámzik a templomon végig a sok ingó-lengő pálmaszál. Sok helyütt régebben kerekes állványon s fából faragott szamáron ülő Megváltó-képet is hordoztak körűi körmenettel. Az Urat ábrázoló szobor-alak kék palástban volt és olaj faágat tartott kezében. Most azonban e szokás, melylyel a „pálma-szamár" alakjához tapadt sok mindenféle dévajkodás is együtt járt, kiment már divatból. Csak az alsó- innvölgyi Hall melletti Taur faluban van még meg, a hol ugyanis a helységből a hasonnevű kastélyhoz megy föl, onnan pedig a szomszédos Rum faluba száll le a menet s így tér megint vissza oda, a honnan kiindúlt. E délben kezdődő körmenetben a szamáron ülő Krisztus alakja barna színű, valóságos köntösbe és pipacsvörös köpenybe van öltöztetve, a bal kezében pálmagalyat tart, jobbját pedig áldásra emeli. A kerekes padlót, melyen áll, 25—30 pár, ünneplő ruhába öltözött fiú húzza, s a pálmát vivő, áhítatosan éneklő és imádkozó nép kiséri egész útján. E pálmahordók és jámboran imádkozók serege itt, az üde tavaszi zöldben díszlő halmok és hegyek ölén, a mindenfelé újra éledő természet általános bimbófakadása közepette igazán lélekemelő és meghatóan szép látvány. A nagyhét egyáltalában gazdag ájtatos szokásokban, melyek mind a szent titkoknak az egyházi szertartásokban való jelképes feltűntetéséhez fűződnek. Régebben Zirlben hétfőn, kedden és szerdán a falubeli férfinép rejtő-csuklyában súlyos fakeresztet czipelt a vállán ki a Kalvária-hegyre. Nagycsütörtökön az Alsó-lnn-völgyben, meg az Eisack- és Etsch-völgyben kimennek a gyümölcsös-kertbe imádkozni, megemlékezvén az Úrnak az olajfák kertjében mondott halálverítékes imájáról. Nagy gonddal állítják és díszítik föl mindenfelé egész Tirolban az úgy nevezett Úr-koporsóját. A „szent sírt" a besötétített templomnak barlangszerűvé alakított egyik fülkéjében állítják föl, illatos virágok özönének és számtalan csillogó mécs,