Seite - 268 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

268 S az esti szürkület beálltával csakugyan megjelenik, még pedig épen nem csupán képzeleti, hanem nagyon is testi valóságban, teljes pompájával felruházva, egészen úgy, a mint méltóságos és nyájas alakja az oltárok fölötti képekről ismeretes. Arany szegélyű, bő püspökpalást van rajta ; kezében arany pásztorbotot tart, és hosszan aláomló kenderszóke parókáját ragyogó püspöksüveg födi. így vonul szobáról-szobára, házról-házra, kérdé- seket ád föl a gyermekeknek a kátéból, a szorgalmasakat gyümölcscsel, kivált dióval s más egyébbel jutalmazza; a tudatlanokat ellenben az itt „Klaubauf" (szedd föl) nevű Krampuszszal fenyíti meg, a ki a legijesz- tőbb alakban áll a háta mögött. Ez bozontos bundafélébe van burkolva tetőtől talpig. Fején hatalmas kecskeszarvak ágaskodnak, korommal bekent álarczából villogón merednek nagy szemei, a szájából lábnyi hosszú tüzes nyelv lóg ki. Karmaiban hosszú vesszőt tart, a hátán pedig félelmes zsákja csüng, melynek rendeltetését időről-időre nagyon is világos czélzatú mozdu- latai eléggé elárúlják a megszeppent gyerekeknek. Oly helyeken, a hol a Szent Miklós nem jelenik meg személyesen, éjjelre a gyermekek tányért tesznek az ablakba, melyet aztán másnap reggel ajándékkal telve találnak. Az adventi szokásokhoz számíthatjuk, mivel hajdan bizonynyal egyházi jellegű volt, az úgy nevezett „kolompoló éjszakák "-on szokásos kántálást, vagy koledálást is a karácsony előtti három utolsó csütörtökön. Ez idő tájt az Alsó-Inn-völgyben az ajándékkéregető „ Anklöpfelesel" (kolompos csacsi) jár házról-házra nem ritkán egész csomó álarezos kíséretében. A legősibb eredetiséggel és teljességgel dívik még e szokás a Sarn-völgyben. A „kolom- posok" (Klöpfler) menete itt rendesen egy zsák hordóból, egy kürtösből vagy trombitásból, egy ú. n. köszönetmondóból (Abdanker), meg két bohókás torzalakból áll („Zuselmannl" és „Zuselweibl"), melyek a többi, színes ruhába öltözött résztvevőtől eltérőleg egészen zsúpba vannak begöngyölve és csörgőket hordanak a nyakukon. A zsákhordónak, akit „Klöckelmannl"- nak is hívnak, csücskös sipka vagy kürtő-kalap van a fején. Az egész menet fölszereléséhez még egy szán is kell, melyre a szalmába bugyolált boszorkát ültetik, honnan útközben szántszándékkal le-ledobják néhányszor. így vonúlnak a kolomposok szüntelen kongatás és tülkölés közben tanyáról- tanyára. Minden ház előtt meg-megállván, legelőbb az ú. n. „Klöckellied"-et énekelik el, mely a Boldogságos Szűz fogantatásáról, Keresztelő Szent János- ról, Jézus Krisztusról, meg az ó-testamentomi patriarchákról megemlékezvén, a következő kéréssel végződik :