Seite - 271 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

271 elárúlják az egész táj elevenségét, melyből tisztán ki lehet venni a férfiak mélyebb mormogása mellett a csevegő fehérnép nevetközését s a gyermekek csengő szavát. Közben-közben egy-egy pajkosabb legény nagyot és hosszat rikkant a völgyben, nyilván, mert az éjféli mise helyett inkább a babája jár az eszében. A mint a menet végre a templomba ér, lassan kialusznak az imbolygó fáklyavilágok, s most már csak a szentegyház csúcsíves ablakain átszűrődő vöröses fény dereng a koromfekete éjszakába. Az éjféli misét rendesen nyomban követi az ú. n. pásztor- vagy énekes mise, mely alatt, legalább Éjszak-Tirolban, az úrfölmutatás közben a pásztorok énekét zengik. Mise után ki-ki haza siet, hol a fáradtan érkezőket kolbász, fehér bor és a vacsoráról maradt zsíros leveles-lepény maradékai várják. Karácsony első napját a legnagyobb csendben ünneplik. Kocsizörgést e nap sehol sem hallani, s a korcsmák is üresen állanak. Annál többet esznek-isznak azonban ilyenkor odahaza. A gyermekeknek a karácsony rég várt ajándékúl „jászol"-t hoz. Ezt rendesen már karácsony böjtjén fölállítják; az egész egy lépcsőzetesen emelkedő, aranyszemcsés szövetdarabkákkal körűi aggatott alkotmány, melyen a történelmi hűséggel nem igen törődő össze-visszaságban látni a Megváltó bölcsőjéül szolgáló jászol körűi a pász- torokat nyájaikkal, meg császárvadászokat, remetéket, stb., különösen pedig Bethlehem városát. A szent jászol a benne fekvő kis Jézussal a lépcsőzet legalsó fokán álló istállóban van. A karácsonyi ünnep még egy hagyományos szokása a templomban előadásra kerülő ú. n. „bölcsőringatás" (Kindelwiegen), mely abban áll, hogy az újszülött Üdvözítőt ábrázoló bábut bölcsőjében énekszó mellett gyermekek ringatják s azután a nép közt sorban csókolásra körűladják. A mily csendesen folyik le az első ünnep, annál zajosabb a reá követ- kező István-nap. Ennek reggelén tartják a templomban a só- és vízszentelést. Ki-ki csöbörben, palaczkokban és egyéb edényekben viszi magával a meg- szentelendő vizet. A tetszetős alakú s csillogó ónedényekben vitt só számára külön asztal áll a szentélyben. Szentbeszéd után a pap mind a sót, mind a vizet meghinti a szentelővel. Régebben karácsony másodnapján az Alsó- Inn-völgyben lófuttatásokat is tartottak; most azonban a hajdani szokások közül már csak az elmaradhatatlan kalács-fölszelés („Zeltenanschneiden") van még divatban, mely különösen a lány után járó legényt érdekli. Azok az ünnepi szokások, melyek újév és vízkereszt, tehát a második és harmadik füstölő éjjel napján járatosak, a később még szóba kerülő „csillagjárás"