Seite - 272 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

272 (Sternsingen) kivételével már inkább világi jellegűek. Mert a vad Perchta- futás, mely Tirol keleti vidékein az utóbbi helyen említett napon még dívik és álarczos legények nagy ostorpattogtatással való ide-oda futkosásában áll, már a népies farsangi bohóságok előjátékának tekintendő. Ezekkel immár áttérhetünk az alpesi lakók világi mulatságainak elsorolására. Számuk oly nagy, hogy csak a legnevezetesebbek megemlítésére szorítkozhatunk. Részben vidám tavaszi ünnepek, minő a kikelet-ébresztés (Langeswecken) és a fű-kicsöngetés, melyek ősrégi pogány tavaszünnepek emlékeinek tekintendők s mint már nevük is mutatja, az alvó természetnek hol komoly, hol bohókás körmenetben csengetyűk- és csörgőkkel való föl- ébresztését jelképezik. Ezek sorába tartozik a „halálkiűzés" (Todaustreiben) szokása is, mely ma már csak gyermekjáték alakjában él, nemkülönben a Gergely-járás és a Vinstgauban divatos vadember-játék. Némely farsangi szokás is ide sorolandó még, így az „Egarthansel" körűihordozása az Etsch- völgyben, a sarn-völgyi kendernövesztő-futtatás és az ezzel rokon jelentésű kender- (vagy len-) táncz a Wipp-völgyben. Mindezek a pogány őskor vallásos szokásainak népies farsangi bohóságokká sülyedt maradványai. Sőt a Tirolon kivűl is nagyon ismeretes tuskóvontatás („Bloch-" vagy „Blockziehen") szintén az ős-germán Isa házasság-istennő tiszteletére hajdan tartott kör- menetek emlékét rejti magában. E farsangi szokásra rendesen csak akkor kerül a sor, ha valamely faluban az egész farsang alatt egy házasság sem köttetett. A gályáitól megkoppasztott s virágokkal, koszorúkkal és szala- gokkal földíszített tuskót szánon körűlhurczolják, rajta pedig ide s tova billegve futkos alá s föl egy farsangi bolondnak öltözött legény, a ki minden- féle arczfintorgatással gúnyolja a szembejövőket, és a falunak nevetségre rászolgált alakjait, különösen a leányok elkövette fonákságokat elég nyers versikékben állítja tréfásan pelengérre. A szán körűi tarka tömegben tolong mindenféle álarczosok, törökök, csillagvizsgálók, borbélyok, üstfoltozók, czigányok s más mindenféle hóbortot mívelők serege. Ehhez hasonló farsangi szokás az ú. n. „talicskahúzás" (Grättziehen) is a Vinstgauban, mely szintén az önként vagy önkénytelen pártában maradt vén leányok kicsúfolására czéloz és elég komikus hatású. Álarczos legények csapata közepette halad (az olasz caretta-ból lett „Graten" nevű) taliga, melynek az a rendeltetése, hogy az aggszűzeket a Sterzingi-lápra szállítsa, hogy ott — a hagyományos szójárás szerint — hangyatojások szedésével, kendermagtöréssel, meg más effélével foglalkozzanak. A menetet lóháton a kapitány vezeti. A falu