Seite - 275 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

275 A nyári időszakra, ha csak a marhának Vitus napján (jún. 15) a legfelső havasi legelőre való ünnepélyes kihajtását szintén ide nem számítjuk, az évkör népmulatságai közül csak a nyári napfordúlat megünneplése esik. Szent Iván napjának (jún. 24) előestéjén a sötétség beálltával minden hegyen és halmon örömtüzek gyúladnak ki, s a falu legénységének újjongása közben tüzes „napfordúlati korongok" röpködnek mindenfelé a levegőben. E száraz éger- vagy bükkfából vágott, 5—6 centiméternyi átmérőjű korongokat előbb a parázsban megtüzesítik, aztán egy pálczával magas ívben a levegőbe lódítják s a hegyoldalról le a völgybe röpítik, mi közben a legény e versikét énekli : A mondóka negyedik sorában annak a leánynak a nevét említi mindenik, a kinek a felröpített korongot szánta. Szép derűit nyári éjszakán e nap- fordúlati máglyák és röpködő tűzkerekek tündérregébe illő képet nyújtanak. De tán egy ünnepnek sem örül örege-ifja jobban, mint a víg búcsú- napnak (Kirchtag). Ez a nyári és őszi nagy munkaidőnek mintegy ünnepélyes záró- és pihenő napja, mikor az év termése már mind be van takarítva a csűrbe és padlásra. A búcsúnap legjava része természetesen az esti táncz- mulatság, melyre a vígkedvű ifjúság mellett a komolyabb öregek is egybe- gyűlnek a falu korcsmájában. A talp alá való zene hangjaira megered a táncz s csakhamar tarka keverékben forog, kavarog s hullámzik az egész társaság. A kitörő jókedvet itt nem korlátozzák a bálterem illemszabályai, s így ki-ki tetszése szerint kitombolhatja magát, miben, kivált a legények, versenyeznek is egymással. Van is lábdobogás, toporzékolás, meg ugrálás, hogy csakúgy reng belé a padló, sőt némely szilajabb vérű suhancz olykor akkorát ugrik, hogy majdnem a mennyezetet veri a fejével, vagy tótágast áll és bukfenczet vet, egyik-másik meg a párját is átugorja. Majd meg újra összefogódznak a kis időre különvált párok, szorosan átkarolják egymást, hogy izzó orczáik egészen összeérnek, míg megint szét nem választja őket a legénynek vagy lánynak egy-egy merészebb fordúlata : Áft (dann) dreht sich das Dirndl, (Most a lány forog, Àft dreht sich der Bua, Majd meg a legény, Aft nimmt er's beim Miederl Oszt' derékon kapja Und juchezt dazua. S nagyot rikolt) Karika száll jó messzire, N.-é legyen a kereke.) (Karika ki, karika be, Kié legyen a kereke? 27*