Seite - 276 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

276 Híres kivált a zelli búcsú, hol a hevesebb vérű s ingerlékenyebb ziller- völgyiek féktelen jókedve néha a mulatság végén egy kis parázs verekedéssé is fajúi. Ezek a tiroli parasztnép főbb mulatságai, melyeken kivűl azonban még nem egy szórakozás szolgál a kemény földmíveló munkát olykor meg- megszakító üdülésül. Ezek sorába tartozik mindjárt első helyen a czéllövés. A tiroliak született vadászok és czéllövők. Vasárnaponként az egész ország- ban mindenfelé víg puska- és mozsárdurrogás hallható. A lövőházban, a mit majdnem minden faluban találni, fesztelen vidámság uralkodik; ott tör ki egész erejével a tirolinak egyébként gyakran gyanakvó tartózkodás mögé rejtőző derűit természete. A legnagyobb ünnepélyességgel tartják s tartották meg kivált régibb időben az ú. n. császári díjlövéseket. Ezekre a legtávolibb hegyzugok és mellék völgyek lakói („Thölderer") is megjelennek, vállukon hordott biztos puskájukkal, hogy aranyakkal díszített selyemzászlót nyerjenek. Kora reggeltől késő estig útezahosszat jár-kél és hullámzik fel s alá a lövészek ünnepi ruhába öltözött tömege, mígnem a pár napi gyülekezés után a díjlövés nagy napja valamennyit egyesíti a nagy díszmenetben. A ki még nem látott ily lövészünnepélyt, az bajosan tudja az ilyen alkalommal történő pezsgést, mozgalmat és elevenséget elképzelni. A tartomány dísze-virága összes völgyeinek színe-javában képviselve, úgy szólván az egész javakorbeli nép fegyverben áll itt s festői viseletében dob- és sípszóval, az egyes szövet- kezetek legnagyobb része a saját zenekarával vonúl végig lobogó zászlói alatt, fegyvereit a levegőben csóválva s szüntelenül kitörő lelkesedéssel újjongva és dalolva az ünnepi díszbe öltözött város terein és útezáin. így volt ez különösen az 1816. és 1838. év hódolati ünnepein, meg 1853-ban az uralkodónak orgyilkos kézből való szerencsés megmenekülése örömére, továbbá 1856-ban Károly Lajos főherczegnek a tartomány helytartói székébe való beigtatása alkalmával, legkivált pedig 1863-ban, midőn Tirol az osztrák örökös tartományokhoz történt csatoltatásának ötszázados jubileumát ünne- pelte s az uralkodóház iránti hűségesküjét a legnagyobb lelkesedéssel meg- újította. Oly fényes ünnepet, mint ekkor, még sohasem ültek a tiroli lövészegyesűletek s azokkal együtt a tartomány egész népe. A tiroli czél- lövészet újabb szervezetével, a mely a nép fegyverfoghatóságának gyakorlati szempontjából indúl ki első sorban, kétségtelenül veszendőbe ment az ősrégi hagyományos „deszkalyukgatás" (Brettelbohren) költői zománczának nem