Seite - 278 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1
Bild der Seite - 278 -
Text der Seite - 278 -
278
egy eredeti vonása és színe, de azért a nemzeti mulatság az újabb viszo-
nyokhoz mért ilyen alakjában sem vesztette el a népre gyakorolt nagy
vonzóerejét. Hogy különben a tiroli parasztnép egyéb szórakozásnak és
kedvtelésnek sincsen épen híjával, annak bizonyítékáúl elég a havasi legelő-
kön és réteken való évenkénti nyaralását, a téli jégdobálást (Eisschiessen),
iringálást, szánkázást, lapdázást s más hasonló népies mulatságokat emlí-
tenünk, melyeknek részletes ismertetésére itt ki nem terjeszkedhetünk.
De mielőtt a falusi nép életmódjának, szokásainak és erkölcseinek
e leírásától búcsút vennénk, vessünk még egy futó pillantást a hegyekre
kivonúlt lakosság egészen sajátszerű havasi gazdálkodása (Almen- vagy
Sennerleben) életkörülményeire és az azokkal kapcsolatos szokásokra.
A völgyfenék takarmány-termése a marhaállomány fentartására rendesen
nem lenne elégséges, s így már ezért is rászorúl a gazda lábas jószága
a hegyek magasabb lejtőinek, mélyedéseinek (Kare) és hágóinak zamatos
és jól tápláló füveire. Ezért minden parasztgazda, a kinek csak pár darab
marhája van is, április közepe táján felküldi jószágait a havasra (Alm, Alpe),
a hol azok október közepéig, kedvező idő esetén pedig egész végéig is künn
maradnak. A havasra való kivonúlás nemcsak az illető tanyának, hanem az
egész falunak közös ünnepe. A tehenek, melyek ez idő tájban már nyugtalan-
kodni kezdenek, nagy kolompot és csörgőket kapnak a nyakukra, a havasi
gazdának óriási rozmarin-bokrétát adnak útjára a kezébe, s azzal kasát (Kraxe)
a hátára kapva, hegymászó botjára támaszkodva s énekszóval megindúl
a menet élén. Nyomában mindjárt a szép vezértehén következik, mely már
nem először megy ki a havasra s így jól ismeri az útat; azután mennek a
fejős tehenek és a bika, mely a lánczokat viszi. A csorda záradékáúl az üszők,
borjúk, juhok és kecskék következnek, meg a röfögő disznónyáj, melyet a
gazda mellé fogadott kanász-bojtár tart rendben. Leghátúl halad az élelmi
szerrel és szerszámmal jól megrakott szekérke (Almwagerl). Mihelyt a csorda
a falu határából kiért, leszedik az állatokról a nehéz kolompokat s csak a
kisebb csengettyűket és csörgőket hagyják rajtuk. Rendesen nem mindjárt
a tulajdonképeni, magasabban fekvő havasi legelőre mennek, hanem egy
időre csupán a cserjésekben (Ästen) telepednek meg s ott maradnak április
közepétől egész május derekáig. Az ily helyeken bekerített legelők közepette
kunyhók állanak. Itt marad a marha mindaddig, a míg az időjárás a felsőbb
tanyákra (Niederleger) való vonúlást meg nem engedi. Ezeken áll a tulaj-
donképeni havasi kunyhó, körötte elterülő tágas, gyakran a bérezek meredek
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Tirol és Vorarlberg (1)
- Band
- 13/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1893
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.22 x 22.45 cm
- Seiten
- 314
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch