Seite - 286 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

286 sípocska és vadkan-agyar függ le sárgaréz-lánczocskákról. A kezében szőlő- pásztori tiszte jeléül hosszú alabárdot tart. Ujabban e csőszök furcsa ruházata is egyszerűbbé lett, de azért még mindig elég különös, úgy, hogy az ember hirtelenében valami megugrott indián-főnököt vél maga előtt látni, ha egyszerre csak ily pásztorral találkozik a zöld szőlőlugasok félhomályában. Mondák. A tiroli mondáknak a nagy számával vetekedik a sokféleségük. Jóformán minden szirtfalhoz és omladékhoz fűződik valami érdekes hagyo- mány; de a levegő, föld és víz, az erdő s mező, a havas és a ház is titokzatos lényekkel népes. Ezek közül sok a pogány őskor mythologiájának egyenes származéka. Ilyenek kiváltképen a zord vadászat (wilde Jagd) alakjai, meg az ifingeri Oswald, mely vihar-szent áttetsző leple alól, valamint a szürke paripa lovasának képéből is, a germánok főistenének, Wodannak vonásai sejthetők. Donarra, a mennydörgés istenére, vonatkoznak a fölfalt tehén és a leölt zerge mondái, melyeknek a húsuk mindig újra megnő. Ugyanez istenség alakja rejlik számos ördög-mondában is, főleg a tiroli óriás-mondában, mely aligha bővelkedik egyebütt Donarának annyi vonásával, mint itt. Példaképen csak a wilteni Haimo óriás és a galzeini óriás-testvérek mondáit említjük, kiknek egyike, mint hajdan Donar, a szájához emelte a wiesingi kőkútat s úgy itta ki belőle a vizet, mint valami kis sajtárból. A vadember-mondák közül is sok érintkezik a mennydörgés istenéről főnmaradt hagyományokkal. Hulda és Nerthus istennők is élnek még a mythikus mondákban, emez különösen a Zireini-tóban lévő ezüst kocsi mondájában, amaz meg tündéri kísérőivel, a kedves „Sálig"-okkal, a lentermesztés meghonosításáról szóló költői mondában. E komolyabb isten- és tündér-alakok bohókos ellentéteit látjuk a pajkos törpék és manók („Nörggelen" és „Pützen") nagy számú mondáiban, melyekben alighanem Tirol kiszorított őslakosságára való emlékezések elmosódott visszhangja cseng felénk. Nevezetes részét teszik a tiroli monda- kincsnek a boszorkány- és kisértet-regék. Boszorkányok s lidérczek pokoli mesterkedéseiről, melyek közt elsőrendű a zivatar-keltés, a tehén tejének elapasztása vagy megrontása, kis gyermekeknek és a lábas jószágnak szemmel való megverése, — akár egész könyvet lehetne írni, kivált ha a Tirolban számtalan boszorkány-várak és tanyák, meg gyülekezőhelyek lajstromát is el akarnók sorolni. Ezzel a helyi mondák csoportjához értünk. Ide tartoznak a sok hegy- orom és szakadék alakját és eredetét magyarázó vagy egyébként rájuk