Seite - 288 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

288 hagyomány, mely elárasztott havasi legelőkről, hegyomlásokról, rejtelmes tavakról közszájon forog, valami gonosztett büntetéseűl tűnteti föl az illető jégár, szakadék vagy tó eredetét. Ugyanide sorolandók az elpusztult városokról szóló, nagy számú mondák is, valamint azok a népies jóslatok, melyek egyes helységeknek valamikor bekövetkezendő elpusztúlását jövendölik, a minő példáúl ez : Innsbruck versinkt, (Innsbruck elsülyed, Hall verbrinnt, Hall leég, Schwaz verrinnt ; Schwazot elhordja az árvíz.) vagy a Toblach fölötti Pfannhornról szóló : Reicht die Muhr bis an die Spitze des Horn, So ist Toblach und Wahlen verlor'n. (Mikor a jégár a hegy csúcsáig ér, akkor Toblachnak és Wahlennek vége.) A történeti mondák körébe tartoznak a XV. és XVI. század svájczi háborúinak emlékét őrző hagyományok, minők az Ulfiswiesén vívott csatára vonatkozók s egyebek, ha ugyan nem az ősgermán mythologia világ- pusztúlási regéinek elmosódott visszhangjait kell bennök fölismernünk. Népdal és népszínjáték. Hogy Tirolban, mely oly üde virágzású nép- élettel dicsekedhetik még, a népdal is dúsan tenyészik, az szinte magától érthető, s akkor sem szorúlna tüzetesb bizonyításra, ha a tiroli népénekesek már amúgy is világszerte el nem terjesztették volna a hírét. De azért korántsem örvend minden völgyben egyenlő ápolásnak. így Dél-Tirolban, főleg az Etsch-völgy ben, a hol pedig a közép-koron át oly erősen buzgott a forrása, ma már a népélet hagyományos jelenségeinek elkallódásával együtt a dal is majdnem egészen elnémult; az Eisack-völgyben is úgy szólván már csak a kastelruti és völsi középhegység táján hangzik. Annál csengőbben szól azonban még a Pusterthal és kivált Lienz vidékén. Igen dalos a nép még az Inn-völgyben is, jóllehet ennek felső részeiben már korán sincsen a népdal annyira elterjedve s más a jelleme is, mint Innsbruck környékén, meg az általában derültebb Alsó-Inn-völgyben. Ez és a Pusterthal a tiroli dal igazi hazája ma, s a ki napjainkban még tősgyökeres népdalt akar hallani, annak e két pezsgő életű völgybe kell ellátogatnia. A népdal legbuzgóbb ápolói a legények („die Buben", a mint itt a suhanczokat hívják), s ők egyszersmind a legtöbb dal szövegének a szerzői is. Többnyire társasággá szövetkezve énekelnek, s néha igazán oly szabatosan adják elő nótáikat, hogy iskolázott énekesektől sem telnék jobban. Az ének-