Seite - 289 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

289 hangok úgy osztvák el, hogy a társaság egyik tagja fejhangú tenorban énekli a dallamot, melyet a többi kisér. Csak a lienzi vidéken hasonlít az énekelőadás módja inkább a szomszédos karinthiaihoz, a hol a bariton- szólamé a dallam. Jellemző része a tiroli népdalnak az ú. n. „Jodler", melynek vidékenkint még „Lurler" vagy „Ludler" is a neve. E nélkül jóformán nincs is világi dal, sőt gyakran ez a főrésze az egésznek. Tartalmukat tekintve e dalok egyháziakra és világiakra oszthatók. A világiak legnagyobb része románcz- vagy balladaszerű. Tisztán epikus csak néhány vadorzó-dal, köztük a számos szakkal bíró „Es zogen neun Schützen ins Elmau hinein" (Kilencz vadász Elmauba ment), melynek Lermoos környéke a színtere, hol még ma is éneklik; továbbá néhány havasi dal, mint az igen elterjedt: „Wenn's amai schön aper werd, Und auf der Alma grün" (Ha szépen kitavaszodik s kizöldül a havas). Ide sorolandó még jókora számú régibb ballada-féle dal, melyek azonban nem tájszólásban, hanem irodalmi nyelven közkeletűek. Ilyenek a többi közt a széltében énekelt Kékszakál-dal („Es fuhr ein Ritter wohl über das Gries"), vagy a „Strassburg, V. 37