Seite - 292 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

292 néven olykor egy-egy egész falu boszantására irányúinak, vagy minden különösebb helyi vonatkozás nélkül általában járatosak. Ilyen pl. a híres „Oansigllied" (Remete-dal), mely egy jámbor remetének az ördögtől való megkisértetését mondja el tréfásan. Más hasonlók : „Der Simerl hat zum Nachbar g sagt" (Simon így szólt szomszédjához), vagy a nagyon elterjedt „Der Fensterstock" czímű, meg a már említett „Sterzingi lápról szóló dal", továbbá a „Havasi gazdasszony gyónása" és a „Vén lányok dala", stb. A vallásos dalok részben az egyházi ünnepekre vonatkozók, minők a gyertyaszentelői, húsvéti, karácsonyi és vízkereszti énekek, részben meg egyes szentek dicséretét tartalmazzák, vagy általánosabb vallási és erkölcs- tanítói tárgyúak, minők a mulandóságról, a halálról és az örök életről szólók. Számuk igen nagy. Majdnem mind abból az időből valók még, a mint könnyen kimutatható, mikor a hitközség egyetemes templomi éneke még csorbítatlanúl élt Tirolban is ép úgy, mint a többi havasi tartományokban. Most azonban már az orgona kíséretével dívó karének kiszorította az egyházi éneklés e régibb módját. Míg ez által az egyházi énekek nagyobb része elveszté tulaj donképen i fentartó és nevelő talaját, s mint pl. a Felső-Inn- völgyben, ma már csak profán helyen, így kivált az esti társas összejövetelnél éneklik: addig a karácsonyi és vízkereszti énekek egész a legújabb időkig megmaradtak a templomi istentisztelet körében is. Ilyenek főleg az első helyen említettek. Ezek aztán épen ezért a leg- számosabbak is. Részben a karácsony böjti éjféli misén, részben a karácsony- napi nagymisén, leginkább a felajánlás alatt éneklik őket a karénekesek. A harminczas évekig az egész templomi közönség részt vett, kivált az éjféli misén, éneklésükben, sőt három-négy évtizeddel ez előtt a gyermeksereg a karzatról lehangzó pásztor-éneket még kereplők recsegtetésével és sípszóval is kisérte, hogy a szöveget a hozzá illő drámai zene hatásával is erősbítse. E karácsonyi énekek tartalma csekély változatosságú. Nincs meg bennük a tulajdonképeni egyházi énekek mélyebb elmélkedése, hanem inkább amolyan igazi „pásztordalok". Majdnem kivétel nélkül drámai elevenséggel írják le a pásztoroknak a szent éjen való virasztását, miközben az égen hirtelen feltűnő szokatlan fényesség, majd az angyalok megjelenése adja tudtukra a Megváltó születését. Erre ajándékaikkal a jászolhoz sietnek, hogy az isteni gyermeket imádják. Olykor e pásztordalokban megható bensőség és gyön- gédség mellett valami kimondhatatlanúl kedves humor és játszi gyermek- dedség nyilvánúl,