Seite - 296 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

296 Wälschnofen a német határközség; Grödenben még Pufels, Überwasser és Rungaditsch tekinthetők a két nyelvterület között ingadozóknak; St. Peter és Laien ellenben tiszta német. További folytatásában a határvonal a már említett vízválasztó hoszszában húzódik és a Gader-völgyben Onach, Plaurenz és Monthal német falvaktól délre a palfradi vendéglőt érinti. Innen kelet felé Höllen- és Peutelstein közé esik, a hol Ospedale a ladin, Schluderbach pedig a német határközség. Ettől fogva ismét a Drau-Gail és a Piave- Tagliamento vízválasztójával halad egy úton, tehát egy darabon az ország határával is egybevág; utóbb azonban a német nyelvterület délnek még ezen is túl terjeszkedik. Alig van Tirol és Vorarlberg német nyelvterületéhez fogható más olyan kis földdarab, a melyen annyiféle és egymástól annyira különböző tájszólá- sokat beszélnének. Ennek több rendbeli oka van. Először már a tartományban egymás nyomába lépett különféle népek (kelták, rómaiak, románok, szlávok és germán törzsek) is hagytak hátra úgy a szókincsben, mint a helynevekben nyelvükből egyes félreismerhetetlen nyomokat. De meg a más nyelvű szom- szédok közelsége s a velük való gyakori közlekedés is tetemes hatással volt a németség nyelvére. A tartomány némely részeiben, a bár csak rövid ideig tartott idegen uralom következtében is került nem egy idegen szó a nyelv- kincsbe. Továbbá tekintetbe veendő az a körülmény is, hogy némely völgyek (így pl. Defereggen) férfilakosságának nagy része, sőt utóbbi időben a nőlakosság is idegenbe jár, s a világ minden tájain barangol árúczikkeivel. E vándorok aztán számos idegenszerűséget visznek haza magukkal, a mi lassankint meggyökeresedik. A tájszólások e nagy változatosságának fő oka azonban mégis az, hogy a tartományt magas hegyek lánczolatai ágazzák be, a mi mindenütt előmozdítja az elkülönzöttséget s az egyes vidékek egyéni jellegét, és a völgyek elzártságával útját állja a kiegyenlítődésnek. De meg • a lakosok jelleme is olyan, hogy nem egykönnyen vesznek át valamit németül beszélő szomszédjaiktól, míg a román s egyáltalában az idegen hatás iránt már kevésbbé merevek. Vannak egészen tőszomszédos falvak, sőt egyes házak is, a melyek beszédmódja nem egy pontban nagyobb eltéréseket mutat, mint pl. a bécsi tájszólás a stájerországitól. S az ilyenek között semmi kiegyenlítődésre való hajlamot sem tapasztalunk. így pl. a Defereggen- völgynek egy azon községében részben a gihàpp, részben a gihàtt alak járja az irodalmi gehabt helyett. A hegyoldalak lakói, a „Bergerw-ek, minden szókezdő r elé hehezetet ejtenek, pl. hröern (sírni), hráfeti (veszekedni) ;