Seite - 304 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

304 Vannak fél-parasztok és fél-urak is, a kiknek saját jószáguk is van, de e mellett zsellérkednek, — igyekvő emberek, kik azonban minden csapást kétszeresen megéreznek. Ha ezek a munkába belefáradnak, csakhamar vége az uraságuknak s elmondhatják a kóbor énekessel, hogy kimentek semmire. A hol a legelőgazdaság kezdődik és a szőlőmívelés fogy és véget ér, ott a földmíves rendesen egészen a maga ura és birtokos is. E szabad paraszt- birtokok azonban többnyire igen kicsinyek, marhaállományuk csekély s a rajtuk lévő adósságteher sokszor nyomasztó. Vannak nagy vidékek, melyek, mint pl. a Nonsberg, szegények az erdőben és havasi legelőben; az ily helyeken a lakosokat a szükség és a népesség túlságos sűrűsége koronként tömeges kivándorlásra és idegenben való kenyérkeresetre kényszeríti. Ujabb időben nem kevesen vándoroltak ki Amerikába is; de fordúlt is elő sok keserű tapasztalás és elrettentő példa. Az ily kivándorlók gyakran a leg- szánandóbb állapotban kerültek vissza, jóllehet a legvérmesebb reményekkel és a signori-1 csúfoló gúnydalokat hangoztatva keltek volt útra. A mindenütt akadó kivételeket leszámítva, elmondható, hogy a román- tiroli paraszt — nyers szóval szólva — pompás ficzkó. Nyílt, értelmes, gyors fölfogású és találékony, magatartásában és beszédében ildomos, elpusz- títhatatlan munkakedvű, legalább a míg a mindennapi sovány kenyeret meg tudja keresni. Kitartó és hideghez, meleghez egyaránt edzett, s e mellett fölötte kevéssel megelégedő. Józanságát ugyan a bor néha kissé megczáfolja, s föllobbanó természete ilyenkor könnyen veszekedővé fajúi, és hamar előkerül mindig nála lévő bicskája. Némely vidékeken régebben a vérboszú sem volt ismeretlen. A német-tiroli parasztnak minden „úri*-t gyűlölő nyakas büszke- ségében a román lakosság nem osztozik. Jellemző benne az is, hogy rendesen barátságos, bizalmas és előzékeny a németek iránt. Papját, ha az okos lelkipásztor tapintatának nincsen híjával, tiszteli, de nem vakon engedelmes- kedik neki. S még egy jó tulajdonsága említendő, s ez a pálinkától való teljes tartózkodása, minthogy bőven terem bora; míg a tartomány éjszaki részé- ben, — hiába tagadnók, — a mértéktelen szesz-ivás a parasztnép testi-lelki épségét igen rongálja. Egy más tekintetben azonban már mögötte marad a német-tiroli parasztnak, ez a háziasság és köztisztaság iránti érzék, minek az a fő oka, hogy a lakó és a gazdasági épületek egy tető alatt vannak. Ilyenek a román-tiroli parasztnak jó és rosz tulajdonságai. A félrébb eső völgyekben még elég példájával találkozunk a teljesen patriarchalis családi életnek. Azt ugyanis egy olasz vagy ladin paraszt sem