Seite - 305 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

turné, hogy öreg napjaira a sutba kerüljön. Ám házasodjanak meg felnőtt fiai, ha az apai házban maradnak akár valamennyien, az így megszaporodott család addig szorong, a míg valahogy csak megfér a szűk helyen. A föl- cseperedő unokák nagy száma néha ugyancsak dolgot ád a nagyapónak, hogy valamennyi ivadékát név szerint ismerje; de azért, habár a menyei néha nem a legszívesebben engedelmeskednek is neki, addig, míg az öreget a testi-lelki ereje egészen el nem hagyja, ő marad az úr a házban. Télen át a signore üzleti foglalatosságának, vagy, ha módja engedi, csupán úri kedvtelésének él, a paraszt meg vagy a ház körűi szorgoskodik, vagy kinn a mezőn ás és kapálgat. Az Etsch-völgyben ez évszak általában véve meglehetősen enyhe, de azért olykor ott is meglepi a lakosokat egy-egy szapora havazás vagy egy kis zord hideg idő. A tél elmúltával az Etsch vidékén legtöbbnyire gyorsan, igazi tavasz nélkül, beáll a forró nyár. Ennek folyamán bőven akad a földmívesnek dolga. Elején a szőlőt kell metszenie, majd szántani s vetni; sok gondot ád különösen a kényes selyemhernyók ápolása, melyeket ugyancsak dédelgetni kell, míg végre, ha minden jól megy, négyszeri álom után a bosco-ra, vagyis rőzsekötegre kerül e temérdek lombot faló apró jószág s begubózza magát. Aztán a gubók óvatos legombo- lyítása, kiválogatása és a petékről való gondoskodás következik. Ha minden a maga rendjén ment s hozzá még jó ára is van a selyemnek, akkor földerűi az úrnak is, meg a parasztnak is az arcza; ellenben nagy a szomorúság mindenfelé, ha az évi tenyésztés roszúl fizetett, vagy egészen balúl ütött ki. A legforróbb hónapok idejére egyik-másik földesúr családostól valami közelebb vagy távolabb eső nyaralóhelyre is elrándul. Ott még futólagos ismeretség mellett is elég nyájas a vele érintkezőkkel, sőt a németek iránt is szeretetreméltó és vendégszerető, míg télen át a városban már csak hidegen és kimérten viszonozza a köszönést. Mintha az üde hegyi levegőn kissé fölengedne kebele, melyet a városi élet megint zárkózottabbá tesz. Az ősz rendes körülmények közt legtartósabb szépségű szaka az évnek. Ilyenkor kezdődik a madarászás elég kegyetlen mulatsága. A szenvedélyes madarász nem únja meg kora reggeltől késő estig s az ősz elejétől a már csípős hideggel és fagygyal beálló télig ott guggolni tőre (ròccolo) előtt, s kimondhatatlanúl boldog, ha némely kiválóan szerencsés napon százakra rúg szegény áldozatainak száma. Éber figyelemmel lesi az időjárást is, és a mikor hűvösebbre fordúl az ősz s a hegyek tetejét, kivált éjszak felé, már hó lepi be, ilyenkor már minden idege feszül a türelmetlen várakozástól, mert érzi, V. 39