Seite - 316 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

316 és világi méltóságok fogadásánál, de lakodalmaknál is ünnepi díszbe öltözve jelenik meg a banderai\ s rendesen a templomtéren háromszor egymásután, hol mélyebben, hol magasabban, de mindig úgy csóválja meg maga körűi a zászlót, hogy annak lobogója a földet ne érje. Ereje és ügyessége e bizo- nyítékát kivált akkor jutalmazza riadó tetszés, ha a félkeze is elég erős a csóválásra. Ez a fleimsiek és fassaiak egyik legnagyobb öröme és büszke- sége, kiknek derűit és mulatásra hajló természetét már a jó öreg Mariani is dicséri, kiemelvén egyúttal zenei tehetségüket is. A temetési szokásokban is van egy-egy sajátos vonás, de ezek általában véve igen egyszerűek. A halottnak díszravatalon, virágok és égő gyertyák közt való kiállítása Tirol románjainál ismeretlen. A halott mellett éjjel rendesen legközelebbi rokonsága viraszt és imádkozik. A városokban és nagyobb helységekben szokás, hogy a részt vevő családok a cselédeikkel fáklyákat (torcie) vitetnek a temetésen. A halottat egészen a templomig ily égő fáklyákkal kisérik, melyeket azonban ott a beszentelés után eloltanak, s a fáklyavivők is haza térnek, csupán a tulaj donképen i temető-kiséret megy ki egészen a sírig. Csak igen kiváló egyének temetésére jelenik meg a rész- vevő közönség teljes számban személyesen. A falvakban majdnem általános, hogy a meghalt rokonain kivűl, a kik gyakran forró nyáron is nehéz téli bundákban kisérik a koporsót, minden ház képviselteti magát egy-egy rész- vevővel. Sok helyütt a sírt a legközelebbi rokonok ássák meg és hantolják be. Régebben általános lehetett a sirató asszonyok fogadásának szokása is, kik a rómaiak praeficae-ihez hasonlón hangos sírással és jajgatással dicsőítgették az elhúnyt érdemeit és jelességeit. De e szokás ma már csak a Val Tesinóban él és ott is csak halvány árnyképe a réginek. Kenyeret és pénzt még majd- nem mindenütt osztogatnak temetés alkalmával a szegények közt, a közeli rokonoknak pedig kalácsot és más élelmiszereket küldenek. A temetéseken és egyházi körmeneteken gyakran a különféle vallásos egyesületek is testü- letileg jelennek meg. Ruhájuk fölött fehér, sarkig érő inget viselnek, melyet zsinórral kötnek át a derekukon, a vállukra meg vörös, világos sárga vagy fekete gallért, vagy kerek köpenykét vesznek. Kalap nincs a fejükön, legfölebb az égető napmeleg ellen védik magukat kerek bőrsipkákkal. Régebben szokásban volt, s itt-ott tán még ma is megteszik, hogy az oly helyeken álló keresztek tövébe, a hol egykor valami szerencsétlenség vagy bűntett történt, minden arra menő egy-egy követ hajít. így a Pasúbio hegy csúcsa alatt Vallarsában hét nagy fakereszt emelkedik ki egy jókora