Seite - 317 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

317 kőrakásból, azt a helyet jelölve, a hol a monda szerint valamikor pásztorok verekedtek össze, úgy, hogy közűlök heten halva maradtak a csata terén. Az esőért való templomi körmenetek alkalmával az előtt Pergine vidékén az volt a szokás, hogy ha a körmenet útja közben (valószínűleg szánt-szán- dékkal fölkeresett) tóhoz ért, annak vizéből férfiak, nők vizet merítettek s az ég felé fecskendezték. Említendő még a Dél-Tirolban is dívó fülsiketítő Rendenai nők, a mint a Filóban (az istálló pitvarában) fonnak és mesélgetnek. harangverés (campanb) olasz szokása, mely különösen ünnepek előtti estén divatos. A harangok ilyen kalapácsolásának hangjátékát utánozza a következő gyermekversike is: ^Dindeli papa, — Dindeli dò, — Tutti fa torta — Emi ndu, olyan szegény ember panaszát mondván el, a ki ünnepnapra sem süthet magának kalácsot. S ezzel áttérhetünk a mondákra. Faluhelyen az asszonyok és lányok a hosszú téli estéken rendesen az istálló pitvarában ülnek és fonogatnak. Ez az ú. n. Filò (fonóka), hol az ősi hagyományokat föl-fölelevenítik s így a feledésbe menéstől megóvják.