Seite - 318 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

318 A legkülönfélébb mondákban igen gazdagok Dél-Tirolnak a legfélrébb- eső völgyei közül természetesen azok, melyekben a népies hagyomány még a legüdébben és legdúsabban virágzik. Az elsőség e részben mégis a rendenai vígkedvű lakosságot illeti, melynek szinte kimeríthetetlen mondái, meséi, dalai, szokásai és babonái kincstárából a pinzolói Bolognini már egész sor igen becses és érdekes adalékot közölt a trienti Alpes-egyesűlet évkönyveiben. A történelmi emlékeket őrző mondák között első helyen említendők a Nagy Károlyról szólók, melyek Valcamonicától a Tonale-hágón át be a Sulzberg és Rendena vidékéig el vannak terjedve. Mint már a tájleíró részben is említettük, a Campiglio feletti fensík Rendenában a „Nagy Károly tábora" (ilcampo di Carlomagno) nevét viseli. Pinzolo fölött félórányira egy sziklán, alighanem valami ősrégi várkastély helyén, áll a S. Stefano fölötte érdekes temploma. Ennek öt oltára közül az egyiknek képén a pápát látni, a mint Nagy Károly és több püspök körében egy mezítelen s csupán a lágyéka körűi fehér kendővel övezett pogányt keresztel, míg több ehhez hasonló pogány még csak várja a keresztvizet. A kép alatt az 1429. évszámot viselő hosszú latin fölírat olvasható, melynek eleje az egészet copia privilegii sancii Stefani de Randena szavaival a templom és apátság kiváltsági oklevele másolatának vallja. Elmondja e fölírat, mint irtotta ki, vagy térítette meg Carulus, vagyis Nagy Károly, hét püspökkel és serege kíséretében erre járván, Valcamonicában és több, ma már csak részben érthető, részben ismeretlen vagy elferdített nevű helyen a zsidókat és pogányokat; mint dúlt föl egyes várakat és építtetett templo- mokat különféle szentek tiszteletére; mint vonűlt aztán a Tonalén át a Sulzberg vidékére s érkezett utóbb onnan Rendenába, hogy ott hittérítő munkáját folytassa. A Sulzberg vidékén „Plezan"-t említi a fölírat olyan helyűi (terra), a hol nagy számú pogányt és zsidót ölt le a császár. E „Plezan" alighanem a mai Pellizano falu. Itt egy csoda is történt. Tripinus (nyilván Turpinus) püspök zászlója nyelét a földbe szúrta, s mire a többi püspökkel együtt kijött a templomból, a nyél kivirágzott. Mikor a hatalmas Carulus Randenébe ment, a zsidók fő embere (major Jitdaeus) elmenekült előle s a tengeren tovább állott, kastélyát azonban földúlatta a fejedelem. Épen így járt egy másik hitetlen vezér vára is (a kit Catani, vagyis capitaneus) néven említ a fölírat) „Peluc"-ban (a mai Pelugo), jóllehet ez megadta magát és meg is keresztelkedett. Károly e tájon az összes pogányokat és zsidókat