Seite - 320 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

320 nevük. Itt valaha két asszony, már akár azért, mivel szombaton az esti harangszó után daczból még dolgozni mert, akár pedig, mert hamisan esküdött, kővé változott. Egy közelükben állott kisebb kőben az egyik- asszony gyermekének bölcsőjét látta a nép képzelete. Egyszer egy béres ökrös szekerével a közeli Etsch folyóba vitte a köveket; de másnap reggelre már megint ott valának a régi helyükön, a szolgalegényt és két ökrét pedig halva találták. Ma már a kövek eltűntek s a monda is elkallódott. Alighanem valami őskori pogány áldozati hely romjaihoz fűződött eredetileg. Altalános elterjedésűek, kivált a ladinoknál, az Orco-ról való mondák. Orco névvel egy mindenkit boszantani szerető gonosz manót jelölnek. Ez mindenféle alakot ölt és a legfőbb öröme abban telik, ha az embereket ijesztgetheti. Számos hely, különösen forrás és kút is viseli nevét. Ha a déltiroli román nép a rútság legéktelenebb fokát akarja kifejezni, azt mondja: brutto come rOrco (undok, mint az Orco). A német-tiroliak „Vad emberw-éhez és az attól üldözött „Salige" nevű tündérekhez hasonló szerepűek a románok mondáiban a rom salvddegh (szintén annyi mint vad ember) és a folgariai mondákban vele járó donna Berta, Valsuganában pedig a Beatrik és a tőle üldözött Eguane ('Enguane, Aiguane) nevű tündérek. Ezekben némelyek az Euganeok régi népének nevét sejtik. E „vad emberek", még pedig férfiak és nők, erdőkben és sziklabarlangokban laknak, őskori vadsággal öltözködnek és táplálkoznak, természettől ártalmatlanok; de, ha ingerlik őket, boszúállók, azonban néha amúgy is gyermekeket rabolnak s kicserélik őket a sajátjaikkal; olykor, kivált nagyon szigorú téli időben az emberek lakaiba is ellátogatnak, hogy ott melegedjenek; azonban szóra alig nyitják valaha a szájukat. Fassában Vivans és Vivanes, vagy Bregostans és Brego- sténes, Ennebergben meg Salvans és Gannes neveken ismeretesek. Lehet, hogy alakjaikban a tartomány őslakóira való visszaemlékezések is szövődtek egybe másféle mondák elemeivel. Egy egészen sajátos, de már meglehetősen elhalványúlt mondai alak, a kiben valószínűleg a régi rómaiak erdőistene, Silvanus rejtőzik, a Salvane/. Ez a valsuganai nép régebbi fölfogásában vörös bőrű ember, a ki az erdők mélyén barlangokban lakik és számos nyájnak, különösen szép gyapjas birkáknak az ura. Ki szereti inni a pásztorok tejét, míg a saját állataiét sajtkészítésre használja. Egy pásztor, a ki borral ravaszúl leitatta, megtanúlta tőle a vaj- és sajtkészítés mesterségét; s ha időnek előtte szabadon nem ereszti, bizonyára megtanította volna még arra is, hogyan lehet a savóból viaszt gyártani. Rovereto környékén, a hol