Seite - 322 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

322 szóló s még nem egészen feledésbe merült mondákat kivéve, nem igen szeret még szavajárásában sem foglalkozni. Rendenában azonban még egész sora él az olyan jellemző mondai alakoknak, a melyek az ördöggel valamiféle kapcsolatban állanak. Pinzolóban egyszer egy kovácsműhely elé ment egy lovas és ott a paripáját megpatkóltatta. A mint a kovács nagyon is nagyot talált ütni a patkóra, azt mondja neki az ördög (mert az volt a lovas) : „Lassan, atyafi!44 — s azzal tovább vágtatott, hogy csakúgy szórta a szikrát a lova patkója, a kovács meg majd oda lett ijedtében. A trienti zsinat a monda szerint a zordon Val Génovába száműzte a gonosz lelkeket és boszor- kányokat, és azóta ott tartózkodnak, a mint az egyébiránt már kialvófélen lévő néphit tartja. Az épen említett völgy bejáratáúl szolgáló sziklakapu mögött egy csodálatos alakú kőszál meredez. Ez a Zampa da gall (Kakasláb) nevű gonosz szellem, a ki nyalka gavallér képében is mutatkozik, de kakaslábát ép úgy nem tudja eltitkolni, mint a németek ördöge lólábát. Egy másik sziklának meg Schena da mnl (Öszvérhát) a neve. Ez fáradt vándorokat, a kik elég vigyázatlanúl azt az óhajtást hallatják közelében, vajha már itt meg itt lennének, szívesen vesz föl a hátára s oda szállítja őket, a hova kívánkoznak. Egy szegény kaszás ember (segantino) egyszer szintén azt a vágyát nyilvání- totta, hogy bárcsak távoli otthonában lehetne már. Nyomban ott termett mellette a Schena da mul\ fölemelte, nagy zúgással nyílsebesen átrepült vele a levegőn s a háza előtt egy diófa tetejére tette le, a nélkül, hogy bármi jutalmat kért volna tőle. További útunkban már sziklák és hozzájuk fűződő mondai alakok következnek, így a Calcarot (Szívmátra-féle), a mely a római Incubus és a német Alp mása; aztán a Manarot (Balta), a mely erdő- pusztításra csábít; a ravasz Coa de cavai (Lófark), s a legszebb vízesésnél, a Piz di Nardisio zuhatagánál a gonosz lelkek legfőbbike, büszke fejedelmük, a megfékezhetetlen Belaial és gyors lábú szolgája, a Pontirol; a gaz- ficzkóként ismeretes Calzetta rossa (Piros harisnya) és a Palpalpegastro, mely oly rút, hogy Belaialnak egy boszorkát kellett hozzá feleségül kény- szerítenie, de nagyon gazdag; végűi Barzola, a korcsmáros, a ki látszólag igen jó és üde, azonban kínos hascsikarást okozó forrásvízzel szolgál ; meg a Salvanel\ a mely az Orco-hoz hasonlóan kegyetlenül megjáratja és ijesztgeti az embereket. Ennek utána a boszorkányok rémes társasága következik, a kik némelyikének a neve ma már nem egészen világos értelmű. Ilyenek az Aga és Zambadegaltól született lánya, Niaga, továbbá Forca (Akasztófa),