Seite - 324 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

324 nevú tengerszemről azt regéli Mariani, hogy egy egész falu van a fenekén templomostól, s hogy e tó valamikor ki fog törni medréből és el fogja önteni Trientet. Lavaronéban egy kis tavacska egy rét helyén terül el, a melyen két testvér addig pörlekedett, míg egy reggelen párviadalra akartak már miatta kelni; a mikor azonban a rét mellett találkoztak, helyén már a tó vize állott. A Val di Ledro szép tavának színe a monda szerint egykor a legmagasb hegyekig ért, melyeknek szikláin a nép még ma is látja a hajók kikötésérc szolgált vaskarikákat. A ladinok nem egy tengerszemről azt hiszik, hogy a fenekükről olykor fölhangzó s távoli dörgéshez hasonlító tompa moraj, a mélyükben honoló sárkányok heves hánykolódásától vagy viaskodásától származik. Régebben éjente e tüzes sárkányok az egyik tótól a másikhoz is átrepültek és olykor juhokat, meg szarvasmarhákat is ragadtak el a víz fenekére. De a mióta kereszteket állítottak a tavak partjára, azóta nem hallani róluk semmit sem. Grödenben is van egy Lago santo, melynek a helyén valaha kápolna állott; de egyszer az ott tanyázó pásztorok valami nagy gonoszságot követtek el a közelében, a miért is a szentély elsülyedt, s a tó hullámai árasztották el a helyét. A régi időknek ma már kimerült kincses bányáiról is szól nem egy népmonda. Ilyenekben azonban mindig csak színaranyról van szó, egyéb érczekről nincsen említés. A bányák az emberek kevély elbizakodottsága miatt omlottak be, a kik mértéktelen gőgjükben arany golyókkal játszottak. Tirol román vidékein is számos, a nép előtt kiválóan kedves szentnek a neve köré fűzött élővirág-koszorút a mondai hagyomány. Egyike a leg- érdekesebb ily legendáknak a rendenai Szent Julián mondája. E gazdag ifjú ember egy rettenetes forróságú nyári éjjelen, tudtán és akaratán kivűl szüleinek gyilkosává lett. Erre vezeklésűl Pinzolo mögé vonúlt a rengetegbe s az emberek lakaitól akkora távolságban keresett magának menedéket a sötét fenyvesek árnyában pihenő tó mellett, hogy már a kakasok kukorí- kolása és a harangok kongása sem hallatszott el hozzá. De a törvény szolgái ott is rá akadtak, eleven kígyók mellé egy zsákba varrták s erre követ kötvén, a tóba hajították. De a zsák nem merült el, hanem enyhe szellőtől hajtatva, kiúszott a partra. Mikor kibontották, Juliánt nyugodt álomba merűlten látták benne, a kígyók pedig szelíden köréje fonódva, jámboran nyaldosták a mellét. Erre szabadon bocsátották s békével hagyták vadoná- ban, hol még aztán sokáig folytatta jámbor bűnbánó életét. Midőn számos év múltával téli időben egy ember arra ment, a tó partján a magas hó