Seite - 328 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

328 hívebben ragaszkodik viseletében a hagyományos régihez, mint a férfi-nem. De sajnos, ma már e dicséretet is csak vajmi fukar mértékkel osztogathatjuk, mert az olcsóbb s e mellett könnyebb és így kellemesebb használatú pamut- szövetek bizony itt is mindinkább kiszorítják már a nehéz, régi gyapjú szoknyákat és kabátokat. Még a ladin nők ragaszkodnak leginkább, legalább egyes hagyományos ruhadarabjaikat illetőleg, a jellemző népviselethez. A fassai nők régibb viselete ma már csak ünnepi díszruha gyanánt él még itt-ott, de már így is kivesző félben van. Csak a tesinói nők hordják még ünneplőül általánosan fölötte tarka és igen szembeötlő nemzeti öltözetüket. Fietta-Chioli Santo az ő Notizie storico-critiche intorno a Tesinou (Borgo Valsuganában, 1878) czímű munkájában e viseletet a következőképen írja le: A hajzat egy része nyolcz nagy fürtben lóg le jobbra-balra homlokukról, míg a másik része tarkójuk fölött serleg alakba csavart kontytyá van fonva. Kígyóalakú arany függőket hordanak a fülükben, a nyakukat pedig arany csatos széles korall-fűzér ékíti. Szépen kivasalt, fehér és virágos magas gallérjukról hátúi két bojtban végződő s összefont szalag lóg le. Vállukra hátúi háromszög csúcsában végződő nagy, tarka és igen czifra selyemkendőt kötnek. Mellénykéjük eleje szintén dúsan ki van czifrázva, ezüst pikkelyekből összerakott övüket pedig két oroszlánfejet ábrázoló arany csattal kapcsolják a derekukra. A mellényke alá keskeny újjú ruhaderékkal egybe varrott, finom fekete, sötétzöld vagy kék posztószoknyát öltenek, melynek a mellet födő része azonban nem látszik, minthogy a pruszlik eltakarja. Széles köté- nyük alapszíne a rajta lévő sok tarka dísztől alig látszik. Virágos, hófehér harisnyáik a legfinomabb pamutból kötvék ; fekete selyem és aranyszálakból hímzett arabeszkekkel díszes, hegyes orrú és magas sarkú czipőiket kis csatok és zöld szalagocskák kapcsolják egybe. Ez a jómódú tesinói nők ünnepi ruházata, melylyel kivált a legnagyobb Mária-ünnepen, Nagy-Boldog- asszony napján (aug. 15.) ékeskednek. De már ez is csak a legújabb és századunk elejénél aligha idősb alakúlata a régibb viseletnek, mely egyszerűbb s talán épen ezért szebb volt ennél. Kötni és hímezni a tesinói asszonyok idegenektől tanúltak. Régibb időkben állítólag a Val Tesino egy-egy, akár- mily népes családjának is csak egyetlen pár közös czipője volt s valóságos családi ünnep számba ment, ha időről-időre a legnagyobb lábú családtagnak a lábára megint új pár czipőt mértek az egész háznép számára. Ezt felváltva sorban valamennyien csakis az első áldozás alkalmára húzták föl. A tesinói nők különben igen dolgosak és hétköznap egyszerű házi ruhájukban ugyan-