Seite - 333 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

333 irányú törekvésnek legalább a kezdetei, a miben a rendena-völgyi pinzolói Bolognini szerzett magának legtöbb érdemet. De már abból is, a mi e téren nyomtatásban megjelent, következtetni lehet, hogy a bővebb aratásnak itt sem lesz más az eredménye, mint Olaszország különböző vidékein és váro- saiban, s hogy kivált a népköltés lyrai része nagyjában itt is ugyanazon vonásokat fogja mutatni, mint másutt, minthogy a népdalokban, tájszólási változataikat és eltéréseiket nem tekintve, egészben tartalmukat és alapjukat illetőleg is mindenütt feltűnő egyezések tapasztalhatók. Az olasz népdalok alakját nézve, mindenekelőtt három alapvázat különböztethetünk meg: ú. m. a siciliai nyolcz soros szakot, a toscanai négy sorosat kisebb-nagyobb járúlékaival és a tiszta négy soros szakot, a mely általán véve a népdal legeredetibb és legegyszerűbb alakjának tekint- hető s az éjszak-olaszországi dalok jellemző alakja. A többi formák mind csak e háromnak különböző változatai. A népdalok fő tárgya legtöbbnyire a szerelem, olykor azonban a hazafias érzelmek is meg-megszólalnak és történelmi, vagy legalább hadi tettek emléke is föl-föléled bennük, vagy legalább ilyenekre való czélzásokat tartal- maznak. De tévedés lenne azt hinnünk, hogy Olasz-Tirol összes népdalai megkülönböztető helyi színezetűek, sőt inkább úgy van a dolog, hogy egy részük a külföldről származott be, főképen a velenczei és lombardiai tarto- mányokból, a hová a velük határos tiroli olaszok téli időben munkára járnak, s a honnan aztán az ott hallott dalokat szülőföldjükre is haza viszik magukkal. Ezeken kivűl a nép olyan dalokat is énekel, a melyek nem is tulajdonképi népdalok, hanem többé vagy kevésbbé régi jó nevű költőktől valók s csak úgy kerültek a nép ajkára, a hol azonban rendesen kisebb-nagyobb válto- zásokon mentek keresztül. A dalok dallamai helyről-helyre változók, általán véve azonban igen egyszerűek, csekély változatosságúak, de olykor fölötte lágy és kellemes hangzásúak. A népdalok elnevezése nem egyezik mindig a más országokban divatozókkal. A toscanai rispetti, a régi siciliai strambotti (= strani motti), a lettere és serenate, tehát a kedves ablakai alatt zenekisérettel énekelt dalok s így a velenczei villotte, meg a friauli furlane rokonai, legalább fogalmilag az olasz-tiroliak ú. n. maitinade-i vagy serenade-i, a melyeket a Tesino- völgyben canti alla pastora néven is hívnak, holott egyébként a népdalt csak az általános jelentésű canti, canzoni, cantade vagy cantadine nevekkel jelölik.