Seite - 335 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

335 Első sorukban egy-egy virágot említő szerelmi dalok, minők pl. a toscanai stornelli, itt is akadnak. A szeretők egymást is virágneveken szólítják kivált rózsának, liliomnak, szegfűnek; kedvelt a szerény viola is ily meg- szólításul, vagy legalább az általános „virág" szót használják, mint pl. bel fiore, candido fiore, fior di bellezza (szép virág, tiszta virágszál, szépség virága), stb. A Tesino-völgyben régebben a szerelmes legény bizalmas barátja kíséretében járt a kedvese ablaka alá s ott az alla pastora nevű dalt dúdolta el. Másnap aztán megtudakolta, vájjon a leány hozzátartozói szívesen fogadták-e az éjjeli zenét. A szerelmi vallomásnak az a módja is szokásos volt, hogy a legény (toso) a leányt (tosa), ha összetalálkozott vele, megállította s bokrétával közeledve feléje, ilyenformán szólította meg: Questo fior che per amor vei dono, í Fogadd el tőlem e kis virágot, Accettélo per amor che 1 è 1 cor mio : Minő szándékkal kínálom, látod. Róla itéld meg, Mily hőn szeretlek. S most, szép szívem, Felelj híven. Mi che ve lo dago, So come che stago, E vu, che '1 ricevè Che risposta me dè? A mire a leány vagy így felelt : La risposta la è bella e bona, Accetto ì fiori, ma non la persona. Kérdésedre igaz szóval könnyű megfelelnem : Köszönöm a virágodat, de másé szerelmem. Vagy pedig így : La risposta la è bella e bona, Accetto ì fiori e ancor pù la persona. Kérdésedre igaz szóval könnyű megfelelnem : Köszönöm a virágodat, tiéd a szerelmem. Ma már az alla pastora, mely harmincz évvel ez előtt még általánosan dívott, vajmi ritka és csak tréfaképen van még szokásban. Ballada néven olyan, többé-kevésbbé hosszú dalai is valának régebben a népnek, melyeket a hagyományhoz ragaszkodó lakosság a salterello, vagy a monferrina tánczához énekelt, úgy, mint egyebütt a furlana és más tánczok mellé. Az ily tánczdalokat cziterakisérettel az idősb asszonyok énekelték, míg a fiatalság az úgy nevezett filò (az istállóban, vagy a pitvarban, vagy vala- melyik szobában tartani szokott fonó) padlóján vígan járta mellette a tánczot.