Seite - 336 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

336 Húsz esztendős korukban a katonasorba kerülő legények megválnak szülőföldjüktől, s kedvesüktől elbúcsúzva, a császár-vadászok ezredébe lépnek. Az ilyenkori érzelmek is dalokban nyilvánúltiak még mindig, pl. ekképen : Non piangere mia cara, L è n tempo passaggero; Ninetta, col pensiero Sarò vicino a te. Quando sarò lontano Te manderò '1 ritratto, Vestito da soldato, La baionetta 'n man. Piangè, piangè, putele, Se quattro scarti resta, L' è l'ultima tempesta Che Dio ve poi mandar. Ma chi sarà che piange? Sarà la me morosa, I scarti la fa sposa, E mi ho da nar soldà! — „De scarti non volemo, De boni no nen tocca; Noi ciaperem la rocca, La stopa da filar." Ne sírj értem, drága lányka, Három év nem a világ; S bárha tőled messze me k is, Ott is gondolok reád. Messze földről a képmásom Hozza majd híved hírét, Katonásan felkészülve, Oldalamon panganét. Sírhattok is, szegény lányok, A kiket így sújt az ég; Hogy nem marad számotokra Csak három-négy nyomorék. Hát engemet ki sirat meg? Ertem is sír a babám. Míg el leszek, el is veszi Ez, vagy az a satnya tán. — Ám a lányok mind azt hajtják : „Nyomorék nem kell nekünk, Megvárunk, míg haza tértek, S addig orsót pergetünk." Olasz-Tirol legényei is büszkék rá, ha beválnak a katonasághoz (az ilyeknek boni a nevük), s így érthető, hogy bizonyos megvetéssel néznek le a be nem váltakra (scarti). Olyan katona-dalok is vannak, melyekben a napoleoni hadjáratokra való visszaemlékezések csendülnek meg, de ezek kétségtelenül külföldről vándoroltak be, a mi különben némely egyéb fajta dalról is kimutatható. Némely népdal valamely, a való életből vett, vagy történeti, vagy csodálatos eseménynek szabatos rövidséggel való előadása és olykor egészen balladai menetű. A népköltés e kedves virágai sorába tartoznak továbbá a szerető, gondos anya bölcsődalai is; így, mikor a kisded sehogy sem akar elaludni, s az anya már boszús, ez a szokásos altató dal: Ninne — nanne — cocche — cocche; E la mamma colle frasche, E 'I papà coi bastoni A bastonar i poppi bricconi. Csicsíja babája, hej dió, dió; Vesszőt hoz mamája, Botot az apája S kikap az adta rosz babája!