Seite - 345 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

345 gh 'd 'n bòro, egy krajczárom sincs), canéderli ('Knödel\ gombóez), canóp ('Knappe, inas, apród, bányászmunkás), cheller -a (Kellner, -in, pinczér, -nő), chiznér (Kindsdirne, pesztonka), cúcer (Kutscher, kocsis), fi?i/erli (Pfiffer- linge, vargánya-gomba), garbár vagy garbér (Gärber, timár), ghimpel (Gimpel', vörösbegy és mamlasz), grobián (grob, goromba), marlós (Mark- schloss, középfelnémet malsloz), peclin (Bückling, sózott hal), pintér (Fass- biìider, kádár), pússol (Buschi, bokréta, schèi, schéo (Scheidemünze, váltó- v. aprópénz), fillér értelemben, például no aver 'n schéo, egy fillérrel sem birni, scizzer (Sc kies- lövő), slippegdr (schlüpfen, schlüpfrig, csuszamlani, csuszam- lós), sió ss er (Schlos- ser, lakatos), smalzár (schmalzen, zsírozni), smuzzegón (schmutzig, piszkos), sno II (Schnal- le, csat), s té or a (Steuer, adó), stofíss (Stock- fisch , tok-hal), stond ( Schies stand, lövő- állás), tísler (Tischler, asztalos), tónco (Tun- ke, mártás), zecchenár (zechen, Zeche, boroz- ni, számla), sat. A mint a Dél-Tirol olasz irodalmáról szóló fejezetből is kitetszik, a tartomány olasz tájszólásaiban szerkesztett írásművek első példái elég régi időből valók. Mint egyebütt, úgy itt is a honi nyelvjárásokon szólalnak meg az első irodalmi kísérletek, és csak fokozatosan tisztül és fejlődik művészibbé a nyelvnek eleinte ingadozó és nehézkes használata. A rendenai önostorozók laude-i mindenesetre a dél-tiroli olasz tájszólási költészet legrégibb emlékei sorába tartoznak. Mint más olasz vidékeken, úgy Olasz-Tirolban is akadtak egyes írók, a kik műveikben szívesebben használták szülőföldjük tájszólását az általá- nosabb elterjedésű irodalmi nyelvnél, már akár honi nyelvjárásuk velük v. 44 A rendenai önostorozók egyik laude-jának hasonmása.