Seite - 347 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

347 Turrati barátja és tanítványa AzzoliniKeresztelő János (szül. 1777-ben), kiről azt mondják, hogy egy napot sem engedett elmúlni a nélkül, hogy legalább egy szonettet vagy másféle költeményt ne írt volna roveretói tájszólásban. A szótárát is megírta (de ki nem adta) a trienti és roveretói nyelvjárásnak ; ennek kivonatát utóbb Bertanza János adta ki e czímen : v Vocabolario vernacolo-italiano pei distretti Rover etano e Trentino, opera postuma del prof. Giambattista Azzolini, prete Rover etano". Derék költője e tájszólásnak, ki simán és könnyedén írt különféle versmértékekben s kinek egyúttal az is egyik érdeme, hogy szilárd törvényekbe foglalta a nyelvjárás addig ingadozó használatát, ZanolliDomokos, roveretói pap (szül. 1810-ben). Több elbeszélést adott ki Givanni hagyatékából a „Florilegio scientifico- storico -letterario del Tirolo Italianou czímű gyűjteményben s ugyanott közölte „La donna Igvau (A torkos nő) czímű, nyolcz soros szakokban írt kedves elbeszéléskéjét is. Ugyan ő tőle való a „Doffigi de donna Checca serva de Dom Bastiam" (Sebestyén tisztelendő úr gazdasszonyának napi ájtatossága) czímű elbeszélés is, mely elmondja, mint lett a nevezett pap gazdasszonya napról-napra elbizakodottabbá, míg végre a gazdája kénytelen volt őt a házától elküldeni. Továbbá egy hat soros szakokban írt nász vers, meg az „El Remit de S. Mártimu (A lagervölgyi S. Martino remetéje) czímű, érdekes költői elbeszélés, mely még ma is él a nép emlékében. Fordítását Schneller Keresztély közli „Skizzen und Culturbilder aus Tirol" czímű munkájában. A nonsbergi tájszólásnak tudomásunk szerint legrégibb költeményei, melyek még ma is kedvelt olvasmányai e vidék lakóinak, amaz ünnepi versezetek, melyek 1776-ban jelentek meg Thunn Péter Vigilius grófnak a trienti herczeg-püspökség székébe való beigtatása örömére. A legrégibb költemény szerzője Nardoleo Circio-nak nevezi magát, a mi valamely irodalmi-társasági álnévnek látszik. A másiknak a clesi Doctor Sieli a szerzője. Ebben a költő az új herczeg-püspök jeles szellemi és szívbeli tulajdonait, családjának régi nemes- ségét és ama jeles hőstetteket és magas méltóságokat dicsőíti, melyekkel a Thunn grófok minden időben kitűntek, s azon óhajtását fejezi ki, vajha az új egyház-fejedelem uralkodása hosszú és boldog lenne s akkora öröme telnék benne, a milyet hódoló alattvalói éreznek, kik fényes ünnepélyekkel, mozsárdurrogással és harangszóval, sat. üdvözlik urokat birtokának minden helységében, a legzajosabban mégis szülőföldén, a Naunia (Nonsberg) 44*