Seite - 348 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

348 völgyében. Végűi pedig ott, a hol költeményétől mintegy elbúcsúzik, azt mondja neki a költő, hogy ha netán azon főrangú uraságok színe elé kerülne, a kiknek ajánlotta (az ünnepelt fitestvérei), hajtsa meg magát előttük illőképen s aztán kérje elnézésüket azért, hogy szíve érzelmeinek őszinte kifejezésére szülőfölde nyelvjárásán mert megszólalni, a melyben jártasabb, mint a toscanai vagy a római nyelvben. Ugyanezen Sieli-től 1777-ben egy csinos nászköltemény is jelent meg, Thunn Máté grófnak Sinzendorff Marianna grófnővel való egybekelése ünnepére. A Sieliével mérkőző ügyességet tanúsítanak a nonsbergi tájszólásban való verselgetés terén Tomazzoli Bertalan, a rallói Cristiani báró, a nanói Giuliani József és főkép a desi Scaramuzza Péter, az El Nones zivilizzà (A pallérozott nonsbergi) czímmel, 1862-ben megjelent költemények szerzője. Scaramuzza ugyanis eredetileg tiszta nonsbergi tájszólásban írta volt verseit, de utóbb, hogy szélesebb körben is érthetőbbekké tegye őket, némi trienties mázzal vonta be, vagyis, a mint ő mondja, „czivilizálta" e verseket. Említést érdemel továbbá a casezi Manincor József Ciantica en linga nonesa. Olinda da Caldes (Nonsbergi nyelvű ének. Caldesi Olinda) czímű, szép költői elbeszélése, mely Olindának egy troubadour iránti szerencsétlen szerelmét regéli el. A corredói Sicher József pedig En viaz attorn la Val de Non (Körút a Nons-völgy ben) czímmel 267 négy soros szakban bájos leírását adta e vidéknek, melynek előszava is nonsbergi tájszólású. Valóságos gyöngye végűi a nonsbergi tájszólási költészetnek az a költői levél, a melyet a corredói Sicher Bertalan intézett 1874-ben Sardiniából, a hol akkoriban gymnasiumi tanár volt, a nonsbergi Sfruzban élő Gilli József barátjához (Trento 1884). A negyvennyolcz, nyolcz soros versszak közül a .legmeghatóbbak a tizenharmadik és tizennegyedik, melyek azon szegény fiúk keserves életét írják le, a kik évenkint több hónapon át kénytelenek hazájuktól távol nyomorogni, hogy mint kéményseprők tengessék magukat. Hona tájszólási prózáját művelte a rallói Pinamonti József (született 1783-ban), a ki egyúttal az olasz nyelvű, „La Naunia descritta al viaggiatorett (A Nonsberg leírása a benne útazó számára) czímű munkának is szerzője. Tőle való a névtelenül megjelent s a Nonsberg mai nyelvjárásának ismeretére nagyon fontos „Le strade e i ponti de la Val de Non. Comedia dun sol atto e duna sola senau (A Nonsberg útjai és hidjai. Vígjáték egyetlen felvonásban és jelenetben) czímű iratka is, melyben az egész vidék minden helyéről való férfiak és nők mind a maguk sajátos helyi tájszólásában