Seite - 349 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

349 mondják el nézeteiket a Nonsbergben akkortájt tervezett út- és hídépítésről. O a szerzője a szintén névtelenül kiadott, „Elpuever balós. Istoriella nonesau (A szegény ficzkó. Nonsbergi történetke) czímű, megható elbeszélésnek is. Érdekes honi népmondát dolgoz föl nonsbergi tájszólásban a cunevói Lucchini Keresztelő János, mely egyéb nonsbergi szövegek között Boehmer Ede „Romanische Studien" czímű folyóiratában jelent meg (1878). A trienti tájszólásban Chiìiolt Keresztelő János aldenói lakatos-mester verselt (1834). S még mai napság is elég számosan akadnak oly tiroli olaszok, a kik, többnyire ugyan csak a maguk gyönyörűségére, szülőföldjük nyelvjárásán írogatnak és verselnek. Mint hónuk nyelvjárásának kitűnő ismerői s egyúttal tájszólási írókúl is kiválóan említendők egyebek közt: Mor G. a trienti. Tonolli Róbert a roveretói, a castelnuovói Longo Emanuel a valsuganai, Bolognini N. és Lucchini G. B. a judicariai s végűi a caranói Rasmo Rikárd a fleims- völgyi tájszólást illetőleg. Az utóbbi 1879-ben két igen ügyesen és természetes elevenséggel írott elbeszélést adott ki ( »L Baosadro44 és v L GalantomoUJ Velenczében. A tiroli ladinok tájszólásai és tájszólási költészete. A ladin övet\ a mely az Alpesek kanyarodását követve hol keskenyebb, hol valamivel szélesebb szalagban húzódik a Szent-Gotthardtól a Karsztig, éjszak felől kizárólag német nyelvterület, dél felől pedig jobbára lombardiai és velenczei tájszólások határolják. Az Etsch-völgy és a Piave medenczéje ez övet három, egymástól kisebb-nagyobb távolságra eső részre szeli : egy nyugatira, mely a Szent-Gotthardtól az Ortler-csoportig terjed és Graubünden legnagyobb részét foglalja magába ; aztán egy keletire, mely a Ragliamento forrásaitól az Isonzóig ér s a melyet röviden Friaulnak nevezhetünk ; végűi a középsőre, mely az Etsch vidékétől a Piave folyóéig nyúlik. Ebbe a középső ladin nyelvterületbe esnek Tirol ladin tájszólásai. Régebben a ladin nyelvterület úgy éjszak, mint dél felé messzebbre ért, a mint részben hang- tani jelenségekből, részben román helynevekből világosan kitűnik, hogy valamikor a mai velenczei nyelvterületnek jókora része, nemkülönben majdnem az egész tiroli tartomány föl Vorarlbergig, továbbá a svájczi Tessin kanton is a ladin nyelv-övhöz tartozott. A ladin és a felső-olaszországi tájszólások egymásba olvadásának folyamata egyébiránt még ma is tart,