Seite - 350 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

350 s a két tájszólási terület között nem lévén földrajzi választófal, bizonyára még jó darab ideig el fog húzódni. A ladin területről az olaszra, helyesebben a lombard-velenczeibe való átmenet épen nem hirtelen, hanem lassú és fokozatos, melyet némely közvetítő tájszólások készítenek mintegy elő. Ezek hangtani jelenségeikkel sem az egyik, sem a másik csoporthoz nem sorakoznak szigorú következe- tességgel, hanem majd az egyikhez, majd a másikhoz csatlakoznak. Ezektől az úgy nevezhető átmeneti vagy elegyes táj szólásoktól merőben különböznek a német nyelvszigetek, nevezetesen a nyugati és a középső ladin területen, továbbá a szlávok az öv keleti részében, mely nyelvszigetek csak annyiban fontosak, hogy szintén állandóan hozzájárúlnak a nyelvterületek ingadozó határvonalainak folytonos elmosódásához, hang- és alaktani tekintetben azonban kevés hatással vannak a velük érintkező ladin területekre. Ezzel szemben annál erősebb a lombardiai és velenczei elemnek, bár inkább rejtve, de annál biztosabban haladó térfoglalása főleg Tirol ladin nyelvjárásaiban. A legfogékonyabbnak mutatkozik e hatás iránt Tirolban a Noce- és Sarca- vidék, tehát egy felől a Sulzberg és a Nonsberg, más felől meg Judicaria. Azok a ladin nyelv-jelenségek, melyek e völgyekben vidékről-vidékre változó mértékben még ma is mutatkoznak, arra vallanak, hogy a ladinság itt valaha kétségtelenül igen szépen virágzott. Különösen a Nonsbergről könnyű ezt kimutatni, s ime mégis mind a három völgyben már akkora haladást tett a lombardiai és velenczei nyelvhatás, hogy az ottani tájszólások ma már alig tekinthetők igazában elegyes nyelvjárásoknak. Nem sokkal másként áll a dolog Trienttel is, a hol pedig szintén egészen világos nyomaira akadunk még a vidék egykori ladinságának. Körülbelül hasonló természetű az alsó Avisio-vidék tájszólása is; a Cembra-völgyben tapasztalható hangtani jelen- ségek majdnem teljesen megegyezők a Sulzberg-és a Nonsbergben találtakkal. Mint itt, úgy amott is mind erősebb a velenczei elem. A Fleims-völgy, különösen fő helye, Cavalese lakóinak tájszólása alig tér el valamiben a Trientben hallhatótól. Jó része lehet a két nyelvjárás egyöntetűvé fejlő- désében az élénk kereskedelmi összeköttetésnek, melyben a trientiek a caveleseiekkel állanak. Predazzo és Moina nyelvjárásai ellenben már hatá- rozottan az elegyes tájszólások közé sorakoznak s átmenetül szolgálnak a dél-tiroli olasz nyelvjárásoktól a ladinokhoz. Mentül közelebb jutunk innen a völgyben fölfelé haladva az Avisio forrásaiig, mentül világosabban tűnnek ez utunkon szemünkbe a háttérben hatalmasan kiemelkedő fölséges Sella-