Seite - 351 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

351 Csoport körvonalai, annál tisztábban jelentkeznek s annál épebbek a ladin nyelvelemek. Különben is a Sella-csoport jelölendő meg azon hegytörzs gyanánt, melynek lábánál koszorú-alakban sorakoznak Tirolnak még mind e mai napig majdnem egészen tisztán és épen maradt ladin nyelvjárásai. A déli meredek lejtők alján kezdődik a felső Fassa-völgy, nyugaton Groden7 éjszakon pedig a Gader vagy az Enneberg nyelvterülete. E három völgyben beszélik még ma is a legtisztábban a ladin nyelvet; Buchenstein vidékén ellenben, mely a Sella-hegytömeg délkeleti lejtőinek tövében kezdődik és onnan délkeleti irányban, meredek lejtők alakjában húzódik a Cordevole mindkét partján egész a velenczei területig, — már oly tájszólást hallunk, a mely egészben még kiválóan ladin jellege mellett, különösen a szóhajlítás- ban és a szókincsben tetemes velenczei hatást mutat. Kiválóan elmondható ez Colle Santa Lucia tájszólásáról, mely a Boita-vidék és Ampezzo nyelv- járásaival, meg a cadorói elegyes tájszólásokkal egyetemben a friauli nyelv- területre szolgáló átmeneti állomásnak mondható. Tirol ladin nyelvű lakosságának a száma, ha az elegyes tájszólásokat beszélőket mellőzzük, mintegy 15.828-ra rúg, a miből 4.000 Fassára, 3.679 Grödenre, 6.067 Ennebergre és 2.082 Buchensteinre tehető, ha ebből Colle Santa Luciát kiveszszük. Tirol azon alpes-vidékei, a melyeken még ma is többé-kevésbbé tiszta ladin nyelvjárások honosak, valaha a rómaiak Rhätia nevú s a rómaiak ide- jövetelekor már itt talált őslakosságról így nevezett provinciának egy része volt. Tirol ladin lakosságú fenvölgyeinek elrománosodása időpontjáról ugyan nincsen semmi biztos tudomásunk, de az kétségtelen, hogy a bajuvaroknak a VI. század közepén történt bevándorlásakor már teljes volt. Az is igen valószínű, hogy a bajuvarok betörése következtében Tirol fő völgyeinek római telepesei a rhäti fenvölgyekbe szorúltak vissza, s ezzel csak erősbítették az itt már is meghonosodott román elemet és teljesen magukba olvasztották a rhäti őslakosságnak netán még meglévő maradványait, a mi annál könnyeb- ben történt, minthogy ugyanezen idő táján a gótok és byzantiak közt Italia földén dúló ádáz harczok következtében számos olaszországi menekülő is oltalmat keresett Rhätia nagyobb biztonságot nyújtó hegyei között. Hogy pedig a románság a germán bevándorlás áradata ellenére is mind e mai napig fenn tudta magát a rhäti hegyekben tartani, az az alpesi völgyek elzárt voltán kivűl főkép a lakosság ősi hagyományaihoz és eredeti jellegéhez való szívós ragaszkodásának tulajdonítható. Ugyanez azonban egyúttal annak