Seite - 353 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

353 mint Lüttich wallon nyelvjárása, úgy, hogy pl. a wallon battheie (keresztelek) szótani képét tekintve, tökéletesen egybevág az ennebergi batieit szóval. A zárt £-nek ei-vé s továbbá ai-vä törése Tirol és Graubünden némely vidé- kein szintén találkozik egy jellemző franczia hangtani jelenséggel. E pontra nézve csak egyetlen tájszólást vetve össze, pl. az ennebergi trei (tres), par ei (* paretem), crei (credit), tökéletes mása az ó-franczia treis, pareit, ereit szavak hangtani állapotának. A mássalhangzó előtti nyílt e-nek ie-vé fejlődése meg, mint pl. a grödeni piene (pecten), síes (sex), tiéra (terra), fiér (ferrum), iérba (herba), — egy felől a rumén piepten, sies, tierä,ßer, ierbá, más részt meg a spanyol tierra, hierro, yerba és a wallon tierre, fier hangzatára vezet. Épen összehasonlító nyelvészeti szempontból tehát megbecsülhetetlen értékűek a ladin tájszólások a romanistára nézve. Minden egyes ladin völgynek megvan a.maga sajátszerű tájszólása, sőt gyakran egy és ugyanazon völgy egyes községeiben is más-más színezetű nyelvjárást találunk. Különösen az Ennebergben van ez így, a hol pl. Colfosc- ban és Corvarában oly hangtani eltérések mutatkoznak, a melyek annál feltűnőbbek, mennél közelebb fekszik a két helység egymáshoz. Ily eltérés a többi közt a latin ^-nak épségben maradása Colfoscban, holott Corvarában ü-vé változik. Szinte azt mondhatná az ember, hogy a lombardiai nyelvhatás e fönséges dolomit-óriásoktól körűizárt szűk völgykatlanban egy helyütt diadalt aratott, másutt meg vereséget szenvedett a tisztább román elem elleni küzdelmében, a minek eredményei az egyik részen a m?/r (murus), ila (uva), segú (securus), un (unus), dur (durus), stb. hangzású szavak, ellenben Corvara tájszólásában: 7niir, i/a, segú, ihn, ditr. Az ennebergi tájszólás ez eltéréseinek Colfoscban, melyek a nyelvész figyelmét oly nagy mértékben fölkeltik, részben legalább a szomszédos grödeni nyelvjárás hatása is oka lehet. Az ennebergi völgyben egyébiránt nem is két, hanem tulajdon- képen három, hangtanilag egymástól tetemesen eltérő tájszólási változatot lehet megkülönböztetni, ú. m. a colfoscit, az abteiit és a szó szorosabb értelmében vett ennebergit. Kétségtelenül mind a három közül a legelső a legtisztább, ha az alapnyelv hangjainak legépebb megőrzését és az idegen nyelvhatástól való mentesség legnagyobb fokát tekintjük a tisztaság mértékének. Hogy épen St. Vigil és Enneberg egyházas falu, melyekben pedig némelyek a legtisztább ladinságot vélték föllelhetni, szókincsét nem is említvén, már hangtani jelenségeiben is a szomszédos német lakosság nyelvének erős hatását mutatja, azt könnyű igazolni, s más részt viszont elég V. 45