Seite - 354 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

354 csak egy pillantást vetnünk a térképre, hogy rajta azon vidéket megtaláljuk, a mely joggal nevezheti magát a legtisztább ladinság honának. Épen így van a dolog a grödeni völgyben is, a hol szintén nagyon tévedne az, a ki az itt beszélt tájszólást egységesnek és teljesen egyöntetűnek vélné. Ha ugyanis megfontoljuk, hogy St. Ulrich, a völgy fő helye, 1.590 lakost számlál s hogy az egész Gröden-vidék összesen 760 főnyi, nem ide való illetőségű népessé- gének a legnagyobb része épen St. Ulrichban lakik; ha e mellett még azt is figyelembe veszszük, hogy a németekkel való közlekedés majdnem kizárólag szintén a völgy fő helyére szorítkozik : akkor már ebből is könnyen belát- hatjuk, hogy az itteni tájszólás, kivált szókincsében nem lehet olyan ép és hamisítatlan eredetiségű, mint pl. az, a melyet St. Christinában, s még inkább az, melyet Wolkensteinben beszélnek. Hogy azonban még csak száz és egynéhány esztendővel ennek előtte is, a mikor e vidéken még nem volt oly nagy a faragott faáruk kivitele és az idegenek forgalma, mint mai napság, — hogy akkoriban az itteni tájszólás még minden tekintetben teljesen egy színezetű lehetett, azt ezzel korán sem akarjuk tagadni. Hasonló árnyalatszerű eltéréseket látunk az alsó és felső Fassa-völgy, meg a Buchenstein és Colle Santa Lucia tájszólásai közt, nem is említvén az ampezzói, fleimsi, sulzbergi és nonsbergi keverék-nyelvjárásokat. De, mint már említettük, az egyes ladin tájszólásoknak egymástól való eltérései kevésbbé érintik a mondattant s inkább csak a hang-, legfölebb az alaktan és a szókincs terén észlelhetők. Már a mi legelőbb is e szókincset illeti, bíz' az általán véve meglehetősen tarka és sokféle eredetű elemek keveréke. Természetes, hogy az alap-anyaga mégis a népies latinság, s így e része a többi román nyelvekével közös. Önként értendő azonban, hogy azért a latin irodalmi nyelvből is kerültek a ladinság szókincsébe egyes elszórt szavak, melyek az élettel szorosabb viszonyban álló dolgokat jelölnek, így kiváltképen az egyházi és a jogi élet műszavai köréből valók. De a népies latinból került szavak sem mondhatók mind valamennyien az összes ladin tájszólásokkal közöseknek; némelyikük ugyanis több ladin nyelvjárásban, más részük már csak egyesekben, ismét mások pedig csak egyben-egyben vannak meg. Továbbá az is eléggé érthető, hogy ugyanaz a szó is különböző hangzással van meg a ladin nyelvjárás-öv más-más vidékein, sőt hogy e mellett még az értelme is változó árnyalatot mutat vidékenként. Ha a három nyelvjárás-csoport ketteje a harmadiknak kizárásával közösen bír valamely fogalom jelölésére egy-egy szót, akkor Graubünden és Tirol rendesen együtt